Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

való kötelezését kérték. Előadták azt is, hogy a korábbi tulajdonosok az átjárás ellen nem tiltakoztak. Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az első fokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a felpereseket a kocsival való átjárás joga az alperesek ingatlanán keresztül megilleti, és az alpereseket annak tűrésére kötelezte, hogy ingatlanukra mint szolgáló telekre a kocsival történő átjárási útszolgalmi jogot a felperesek ingatlanára mint uralkodó telek javára telekkönyvileg bejegyezzék. Az első fokú bíróság ítélete indokolásának a lényege az volt, hogy a felperesek a csupán 8 m széles földjükön másként nem építkezhettek, mint ahogyan tették. A felperesek, illetőleg az I. r. felperes és házastársa használták az alperesek ingatlanát a saját ingatlanukra való bejárás céljára, oda kocsival tüzelőt és terményt is szállítottak be. A korábbi tulajdonosok ez ellen nem tiltakoztak, ennek ellenkezőjét az alperesek megnyugtatóan nem bizonyították. A helyszíni szemle alapján az első fokú bíróság azt is megállapította, hogy a felperesek másként nem tudnak ingatlanukra bejárni. Az alperesek elzárkóztak attól, hogy a felpereseknek a bejáráshoz szükséges területet eladják. A felpereseknek viszont szükségük van a szolgalmi jogra, ezért az első fokú bíróság a keresetnek a Ptk. 164. §-a alapján helyt adott. A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét helyben hagyta. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Ptk. 165. §-ának (2) bekezdése szerint elbirtoklással megszerzi a telki szolgalmat az ingatlan birtokosa, ha a másik ingatlan használata ellen annak birtokosa tíz éven át nem tiltakozott. Szívességből vagy visszavonásig engedett jog gyakorlása nem vezet elbirtoklásra. A felperesek lényegében arra alapították igényüket, hogy az alperesek jogelődjei több mint tíz éven át nem tiltakoztak az ellen, hogy ingatlanukat a felperesek a saját ingatlanukra kocsival való bejárásra használják. Az I. r. felperes személyes előadása szerint a perbeli területen akkor jártak be kocsival a saját ingatlanukra, amikor az alperesek területe üres volt, amikor a termést már betakarították róla. Ilyenkor a szomszédok megengedték, hogy a tüzelőt kocsival a felperesek a saját ingatlanukra bevigyék. Amikor azonban a szóban levő terület szőlővel volt beültetve, vagy amikor erdő állt rajta, akkor a felperesek azt nem tudták használni. Egyébként utóbbiak évente csak négy-öt alkalommal használták a területet, amikor az üres volt. A szolgalmi jogot tehát a felperesek nem birtokolták el, mert az alperesek területén kocsival való bejárásra csak elvétve, évente négy-öt alkalommal és mindig csak a szomszéd tulajdonos engedélye alapján került sor. A felperesek eszerint szívességből jártak át az alperesek földjén, és még ilyen alapon is csak akkor, ha a terület üres volt, nem szólva arról, hogy a használat nem érte el az elbirtokláshoz szükséges időt [Ptk. 165. § (3) bek.] sem. Nem alapos a felperesek igénye a Ptk. 164. §-ának (3) bekezdésében foglaltak alapján sem. Az a kényelmi szempont ugyanis, hogy az alperesek földjének használata esetén nem kell a kocsival hozott tüzelőt, terményt stb. a ház előtt lerakni és onnan azokat esetleg kézben behordani, nem indokolja útszolgalmi jog alapítását. A felperesek korábban is csak ritkán — akkor is csak engedéllyel, és ha a terület üres volt — használták az al118