Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

peresek, fele része pedig az alperesek tulajdona. Az alperesek az ingatlanrészüket az 1960. október 31. napján kelt írásbeli adásvételi szerződéssel vásárolták „úgy amint az jelenleg természetben van, a vevők által megtekintett állapotban" 6000 Ft vételárért. A felperesek az ingatlan 1/2 részét az 1964. november 10. napján kelt adásvételi szerződéssel ugyanilyen feltételek mellett vásárolták azzal a különbséggel, hogy a vételár 60 000 Ft volt, Az alperesek és a felperesek jogelődje az ingatlant egymás között természetben megosztották és az ingatlanon ikerházat építettek. A felperesek ingatlanrészük megvásárlása után a korábban kialakult használatnak megfelelően léptek birtokba. A felperesek 1971-ben felmérették az ingatlant és megállapították, hogy az alperesek az őket megillető felerésznél 65 D-öllel nagyobb területet használnak. Ezután a felek között a használati megosztás helyessége kérdésében vita támadt, majd a felperesek közös tulajdon megszüntetése iránt pert indítottak az alperes ellen. A felperesek keresetükben az ingatlan természetbeni megosztását kérték a vázrajz szerint a felek tulajdoni arányának megfelelően. Az alperesek a közös tulajdon megszüntetését nem ellenezték, a tulajdon megosztását azonban a természetbeni használatnak megfelelően kérték. Az első fokú bíróság ítéletével a közös tulajdont természetbeni megosztással oly módon szüntette meg, hogy 234 D-öl nagyságú terület a felperesek, 235 D-öl nagyságú terület pedig az alperes tulajdonába kerüljön. Az indokolás szerint mindkét felet az ingatlan eszmei fele része illeti meg. A felperesek által csatolt és az államigazgatási hatóság által jóváhagyott megosztási vázrajz megfelel a tulajdoni arányoknak. Az első fokú bíróság nem tartotta jelentősnek azt, hogy az alperesek ennél ténylegesen nagyobb részt használnak, mert közös tulajdon esetében „nem azonos mindig a tulajdoni arány a tényleges használattal". A másodfokú bíróság megváltoztatta az első fokú ítéletet és a közös tulajdont természetbeni megosztással akként szüntette meg, hogy a felperesek tulajdonába 176 IZl-öl nagyságú terület, az alperesek tulajdonába pedig 293 D-öl nagyságú terület kerüljön. Az indokolás szerint ez felel meg az alperesek és a felperesek jogelődje között kialakult természetbeni használati megosztásnak. A másodfokú eljárás során ennek megfelelően készített vázrajz szerinti megosztást is jóváhagyta az államigazgatási hatóság. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. Kétségtelen, hogy mindkét fél a kérdéses ingatlan eszmei 1/2 részének volt a tulajdonosa. A tulajdonszerzés feltétele a Ptk. 117. §-ának (3) bekezdése értelmében a tulajdonosváltozásnak a telekkönyvi bejegyzése is. A tulajdonjog bejegyzése eszmei hányadra történt, ezért az alperesek az ingatlan 1/2 részénél nagyobb részt nem szerezhettek meg, illetve a felperesek is megszerezték az ingatlan fele részének a tulajdonát. A szerződésnek a megtekintett állapotra történő utalása alapján nem lehet azt megállapítani, hogy a felek az adásvételi szerződéssel az ingatlan természetben megosztott részét és nem eszmei hányadrészét vásárolták meg. A természetbeni megosztás csak a jogerős ítélettel történt meg. A felek, illetőleg jogelődeik közötti korábbi megosztást csak a használat és nem a tulajdon megosztásának lehet tekinteni. A PK 8. számú állásfoglalásban kifejezésre juttatott elvek szerint a tulaj108