Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

bontotta. Egy 136 D-öles házasingatlan és egy 71 D-öles ingatlan a közös tulajdonuk. Mindkét ingatlant az alperes tartja birtokában. A felperes a perben a házastársi vagyonközösség megszüntetését és az in­gatlanokon fennálló közös tulajdon megszüntetését kérte úgy, hogy az al­peres váltsa magához az ő illetőségét 100 000 Ft ellenében. Az alperes a perben úgy nyilatkozott, hogy 38 000 Ft ellenében hajlandó a felperes illetőségét magához váltani, a megváltási árat azonban csak havi részletekben tudja kifizetni. Az első fokú bíróság a felperes illetőségét 96 166 Ft megfizetése ellenében az alperes tulajdonába adta és kötelezte az alperest, hogy a marasztalási összeget és annak kamatát a felperesnek 90 nap alatt fizesse meg. Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. Fellebbezésében a marasztalási ösz­szeg leszállítását kérte. Hivatkozott arra is, hogy a felperes követelését leg­feljebb havi 400 Ft-os részletekben tudja törleszteni. A felperes az alperes részletfizetés iránti kérelmének elbírálását a bíró­ságra bízta. A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az alperest feljogosította, hogy a marasztalási összegből 20 000 Ft-ot 1975. december 31-ig, a fennmaradó 76 166 Ft-ot pedig 1976. január 15-től kezdő­dően havi 600 Ft-os részletekben fizethesse. Egyben megkereste a járási földhivatalt, hogy 20 000 Ft kifizetésének igazolása mellett a felperes nevén álló ingatlan illetőségre az alperes tulajdonjogát jegyezze be. A jogerős ítéletnek a közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó rendel­kezése ellen a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján emelt törvényességi óvás alapos. Ha a bíróság a közös tulajdont oly módon szünteti meg, hogy valamelyik tulajdonostársat a másik tulajdonostárs illetőségének a megváltására jogo­sítja fel [Ptk. 148. § (2) bek.], a feleket a megváltási ár fizetése és a meg­váltott ingatlanrész telekkönyvi tulajdonba, illetőleg birtokba adása tekin­tetében kölcsönös és egyidejű teljesítésre kell köteleznie. Ennek elmulasz­tása ugyanis sértheti a felek érdekét és jogbizonytalanságot is teremthet. A jogerős ítélet ennek a követelménynek nem felel meg. A másodfokú bíróság az alperes részére részletfizetést engedélyezett és a vételár teljes kifizetése előtt elrendelte az alperes tulajdonjoga telekkönyvi bejegyzését. Márpedig a megváltási árnak részletekben történő megfizetése esetén a tu­lajdonjog bejegyzése csak a megváltási összeg teljes kifizetése vagy leg­alábbis — ha ez nem jár a tulajdonjogát elvesztő fél sérelmével is — a vé­telárnak egyidejű jelzálogjogi biztosítása esetén engedélyezhető, mert más­képp a tulajdonjogot az ítélet alapján nyomban elvesztő fél ki van téve an­nak, hogy a másik féltől a részletekben fizetendő megváltási összeget nem kapja meg. A bíróság a közös tulajdon megszüntetése estén a megváltási árnak rész­letekben történő megfizetését akkor engedélyezheti, ha az a jogosultra nem méltánytalan [Pp. 217. § (2) bek.]. A felperes ugyan hozzájárult a megvál­tási ár egy részének részletekben történő megfizetéséhez, a másodfokú bí­róságnak azonban ilyen perbeli nyilatkozat mellett is vizsgálnia kellett volna az alperes teljesítő képességét és azt, hogy a jogvesztés kikötése nél­kül, csekély összegben megállapított részletfizetési kedvezmény nem te­remt-e méltánytalan helyzetet a felperesre. Amennyiben ugyanis az alperes valóban nem képes nagyobb összegű tel­104

Next

/
Oldalképek
Tartalom