Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

Az ingatlannal kapcsolatosan a másodfokú bíróság az első fokú bíróság döntését helyesnek találta. A jogerős ítéletnek az ingatlannal kapcsolatosan a felperes javára szóló marasztalást tartalmazó rendelkezése ellen a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján emelt törvényességi óvás alapos. A peres felek az alperes ingatlanán házat emeltek és ezzel a ráépítéssel a Ptk. 138. §-a és a Legfelsőbb Bíróság PK 1. számú állásfoglalása értelmében az ingatlanon a felperes is tulajdont szerzett. A felperes azonban a tulajdonjoga megállapítását nem igényelte, ehelyett pénzbeli követelést támasztott a felépített ház fele értéke erejéig. A felperesnek ez a követelése lényegében a ráépítéssel létrehozott közös tulajdon megszüntetésének a kérelmezésével egyértelmű, és ezért a jogvitát a közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával kell eldönteni. A felperes ugyanis nem kerülhet kedvezőbb, az alperes pedig hátrányosabb helyzetbe azért, mert a felperes tulajdoni igény helyett pénzbeli követelést támasztott. A Legfelsőbb Bíróságnak a közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó PK 10. sz. állásfoglalása szerint az ingatlannak az egyik házasfél által történő magához váltása esetén a bennlakás értékcsökkentő hatásának az elbírálásánál figyelembe kell venni a házastárs közös lakásának a használata kérdésében irányadó szempontokat is. Az eredmény ennek alapján a körülmények szerint az is lehet, hogy a bennlakás által okozott értékcsökkenés következményeit egyáltalában nem lehet a bennlakóra hárítani, vagy ha igen, csak bizonyos mértékben. A bíróságok az épület értékét beköltözhető állapottal vették figyelembe és ezzel a bennlakás értékcsökkentő hatását kizárólag az alperesre hárították. Nem vizsgálták azt, hogy mennyi az épület értéke lakott állapotban és hogy a családvédelmi szempontoknak, közelebbről az együttélés alatt tanúsított magatartásnak, a házasélet megromlásában való közrehatásnak, továbbá a gyermek elhelyezésének a figyelembevételével a bennlakás értékcsökkentő hatását melyik félnek és milyen mértékben kell viselnie. Ennek vizsgálata hiányában a jogerős ítéletnek az ingatlannal kapcsolatos követelés elbírálására vonatkozó rendelkezése megalapozatlan. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján az első és másodfokú bíróság ítéleteinek a törvényességi óvással megtámadott, valamint a perköltség és az illeték viselésére vonatkozó rendelkezéseit hatályon kívül helyezte és az első fokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 21 285/1975. sz., BH 1976/10. sz. 446.) 62. I. Ha a bíróság a közös tulajdont oly módon szünteti meg, hogy valamelyik tulajdonostársat a másik tulajdonostárs tulajdoni hányadának a megváltására jogosítja fel, a feleket a megváltási ár fizetése és a megváltott ingatlanrész telekkönyvi tulajdonba, illetőleg birtokba adása tekintetében kölcsönösen és egyidejű teljesítésre kell kötelezni [Ptk. 148. § (2) bek.]. II. A bíróság a közös tulajdon megszüntetése esetében a megváltási árnak részletekben történő megfizetését akkor engedélyezheti, ha az a jogosultra nem méltánytalan [Pp. 217. § (2) bek., PK 10. sz.29]. A peres felek házastársak voltak. Házasságukat 1974-ben a bíróság fel29 Módosította a PK 412. sz. állásfoglalás. 103