Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

A felsorolt bizonyítási adatok tehát azt igazolják, hogy a II. r. alperes és a beavatkozók között a perbeli ingatlanilletőség tulajdonjogának átruházására 125 000 Ft vételár kikötése mellett jött létre megállapodás, amely egyébként megfelelt a perbeli ingatlanilletőség tényleges forgalmi értékének is. A felperesek mint elővásárlásra jogosultak tehát csupán akkor gyakorolhatják eredményesen elővásárlási jogukat, ha a vételi ajánlatnak és az ingatlanilletőség forgalmi értékének is megfelelő feltételeket a maguk részéről is elfogadják. A perben eljárt bíróságok — eltérő jogi álláspontjuk folytán — azonban nem tisztázták, hogy a felperesek hajlandók-e az ismertetett feltételek mellett elővásárlási jogukat gyakorolni, s e joguk gyakorlása milyen feltételek mellett biztosított. Ezért a Legfelsőbb Bíróság — a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján — mindkét fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezve, az első fokú bíróságot a fenti körülmények tisztázása végett új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. V. 20 271/1975. sz., BH 1976/4. sz. 152.) 59. A bíróság a közös tulajdont részlegesen úlgy is megszüntetheti, hogy a közös tulajdonban levő ingatlan egy részét a tulajdonostárs külön tulajdonához való csatolás céljából az ő tulajdonába adja, a megmaradó részre pedig a tulajdoni arányt megfelelően módosítja, illetőleg a megfelelő értékkiegyenlítésről rendelkezik [Ptk. 148. §]. A felperes tulajdonában áll 177 •-öl területű ingatlan. Emellett fekszenek a 357, illetőleg 48 D-öl területű ingatlanok, amelyek 3/8 arányban a felperes, 3/8 arányban az I. r. alperes és 2/8 arányban a II. r. alperes tulajdonában állanak. Az utóbbi ingatlanokon lakóház van melléképületekkel. Itt lakik a felperes. A felperes a 177 D-öl területű ingatlanára az építésügyi hatóság álláspontja szerint akkor kaphat építési engedélyt, ha ahhoz a szomszédos és az alperesekkel közös tulajdonban álló ingatlanból hatméteres sávot hozzácsatolnak. A felperes keresetében az alperesekkel közös tulajdon megszüntetését kérte oly módon, hogy a közös ingatlanból 55 d-ölet a saját ingatlanához csatoljanak, a visszamaradó területet pedig a házzal együtt az alperesek váltsák magukhoz. A per során a felperes beszerezte a megosztáshoz szükséges vázrajzot, amelyet az építésügyi hatóság jóváhagyott és kérte a vázrajznak megfelelő „telekkiegészítési" kérelmével kapcsolatban az alperesek hozzájáruló jognyilatkozatának ítélettel való pótlását. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Legfeljebb 18 D-öl átengedéséhez voltak hajlandók hozzájárulni, nagyobb terület átadása — álláspontjuk szerint — komoly értékcsökkenést idézne elő a közös tulajdonban álló ingatlanokban. Az első fokú bíróság a keresetet elutasította. Az említett terület átcsatolása iránti kérelem az első fokú bíróság indokolása szerint nem a közös tulajdon megszüntetésére, hanem telekrendezésre irányul, a telekalakítás azonban 29/1971. (XII. 29.) ÉVM sz. rendelet 23. §-a értelmében az építésügyi hatóság hatáskörébe tartozik. A házingatlant az alperesek anyagi erő hiányában nem képesek magukhoz váltani, a közös tulajdon tehát erre nézve sem szüntethető meg. 7* 99