Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

jében fizessen meg a beavatkozóknak 90 364 Ft-ot és járulékait, minthogy a szerződéstől a felek elálltak. A jelen perben — többször módosított keresetükben — a felperesek végül is annak megállapítását kérték, hogy elővásárlási joguk gyakorlása folytán a perbeli ingatlan 1/2 illetőségének tulajdonjoga őket megilleti. Kérték a II. r. alperesnek tulajdonjoguk telekkönyvi bejegyzésének tűrésére és az alpereseknek arra kötelezését, hogy az „ingatlanilletőségüket" 15 nap alatt ürítsék ki. Kérték annak kimondását is, hogy az alperesek elhelyezésükről maguk kötelesek gondoskodni. Az első fokú bíróság azt állapította meg, hogy a felperesek 1973. április 13-án elővásárlási jogukat az 1973. április 12-én szerződésben foglalt feltételek elfogadásával jogszerűen gyakorolták. Megállapította, hogy a szerződés a peres felek között az írásbeli adásvételi szerződésben megjelölt 70 000 Ft vételár mellett jött létre. A másodfokú bíróság helyben hagyta az első fokú ítéletet. Mindkét fokú bíróság azt állapította meg, hogy elővásárlási jog gyakorlása esetén nincs jogi lehetőség arra, hogy az eladó az írásbeli szerződésben feltüntetett vételárnál magasabb összeget követelhessen. A mindkét fokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás megalapozott. A forgalmi életben többször előfordul, hogy a szerződő felek — rendszerint az alacsonyabb vagyonátruházási illeték kiszabása végett — az írásbeli szerződésben a tényleges vételárnál alacsonyabb összeget tüntetnek fel. Ilyenkor merül fel az a kérdés, hogy az elővásárlásra jogosult milyen feltételek mellett gyakorolhatja jogát. A szerződés a felek egyező akaratnyilvánításával jön létre, tehát elsősorban azt kell vizsgálni, hogy az eladó és a tulajdonostársak körén kívül álló személytől eredő vételi ajánlatnak mi volt a valóságos tartalma. Ha a vételi ajánlatban megjelölt vételár magasabb az írásbeli szerződésben feltüntetett vételárnál, és a felek szerződési akarata arra irányul, hogy az ingatlan elidegenítése a magasabb vételáron történjék, az elővásárlási jog gyakorlásánál is ezt az értéket kell figyelembe venni. Ezzel ellentétes jogértelmezés azzal az eredménnyel járna, hogy a társtulajdonos — a kívül álló személytől eredő vételi ajánlattal szemben — a forgalmi értéket el nem érő vételár megfizetésével megszerezheti az eladott ingatlanilletőség tulajdonjogát s ily módon illetéktelen vagyoni előnyhöz jutna. Ezért az említett esetben az elővásárlási joggal rendelkező személy a tulajdonostársak körén kívül eső vevő által tett tényleges ajánlatnak megfelelően csak a valóságos forgalmi értéknek megfelelő vételáron gyakorolhatja elővásárlási jogát. A peradatok, valamint a beavatkozók és a II. r. alperes között folyamatban volt perben hozott jogerős ítélet ténymegállapítása szerint is a perbeli ingatlanilletőség vételárára vonatkozólag a beavatkozók 125 000 Ft-os ajánlatot tettek. így tehát a II. r. alperes és a beavatkozók között létrejött megállapodás szerint a perbeli ingatlanilletőség valóságos vételára 125 000 Ft volt. A másodfokú eljárás során beszerzett ingatlanközvetítő vállalati értékelés szerint a perbeli ingatlanilletőség értéke 120 000 Ft, a szakértő pedig szakvéleményében ugyanennek az ingatlanilletőségnek a forgalmi értékét 125 000 Ft-ra becsülte. 98