Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 7. kötet, 1976-1977 (Budapest, 1979)

rések keresetét erre alapítottnak kell tekinteni, és ezért nincs szükség valamennyi tulajdonostárs perbenállására. (P. törv. I. 21 032/1975. sz., BH 1976/5. sz. 205.) 57. Az egyik társtulajdonos áltál a közös tulajdonban álló házasingatlannak cserelakásként harmadik személy részére való felajánlása sértheti a többi társtulajdonos jogait és törvényes érdekeit. A bíróságnak tehát hivatalból kell vizsgálnia, hogy a többi társtulajdonos hozzájárult-e a cserelakás felajánlásához [Ptk. 141. §, 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 10. § (2) bek., 77. § (2) bek.]. (P. törv. V. 20 219/1975. sz., BH 1976/3. sz. 104. — L. 193. sorszám alatt.) 58. Ha a vételi ajánlatban megjelölt vételár magasabb az írásbeli szerződésben feltüntetett vételár összegénél, és a felek szerződési akarata arra irányult, hogy a tulajdonjog átruházása a magasabb összeg ellenében történjék, az elővásárlási jog gyakorlása tekintetében is ez a magasabb érték az irányadó [Ptk. 145. § (2) bek.]. A felperesek és a II. r. alperes közös tulajdonában álló házasingatlan 1/4— 1/4 részben a felperesek, további 2/4 részben pedig a II. r. alperes tulajdona. A II. r. alperes a 2/4 tulajdoni illetőségét 125 000 Ft vételárért az 1972. november 28-án kelt megállapodással eladta a beavatkozóknak. A tulajdonjog bejegyzésére alkalmas adásvételi szerződést csak 1973. április 12-én készítették el, ebben azonban a vételárat csupán 70 000 Ft-ban tüntették fel. Az eladó kötelezte magát arra, hogy a házingatlannak általa lakott részét 1973. május l-ig kiürítve átadja a vevőknek. Az 1973. április 13-án kelt levelében a II. r. alperes ügyvédje közölte a felperes tulajdonostársakkal, hogy ügyfele 70 000 Ft vételárért eladta illetőségét a beavatkozóknak. Egyúttal felhívta a felpereseket annak nyolc nap alatti bejelentésére, hogy elővásárlási joguk felől nyilatkozzanak, s ha jogukkal élni kívánnak, a 70 000 Ft vételárat nyolc nap alatt helyezzék letétbe. A felperesek 1973. április 20-án közölték, hogy elővásárlási jogukkal élnek, egyidejűleg a 70 000 Ft vételárat letétbe helyezték. A II. r. alperes és a beavatkozók 1973. április 24-én bejelentették, hogy a szerződéstől elállnak és közölték azt is, hogy álláspontjuk szerint ennek következtében a felpereseknek az elővásárlási jog gyakorlására vonatkozó nyilatkozata hatálytalanná vált. A felperesek azonban az elővásárlási jog gyakorlása folytán a szerződéshez ragaszkodtak, egyúttal a 32/1971. (X. 5.) Korm. sz. rendelet 4. §-ára figyelemmel az ingatlan szerzésére vonatkozó korlátozás alól felmentést kértek. Az illetékes megyei tanács elnöke 1974. január 23-án a felmentést megadta. A beavatkozók 1973. augusztusában a megvett házrészből kiköltöztek és pert indítottak a II. r. alperes ellen, amelyben követelték a kifizetett vételárrészlet visszafizetését és beruházásaik megtérítését. Ez utóbbi perben a bíróság az 1974. március 28-án kelt jogerős ítéletében megállapította, hogy a vételár 125 000 Ft volt és arra kötelezte az alperest, hogy a vevők által teljesített fizetés, valamint a beruházásaik térítése fe7 Polgári Jogi döntvénytár 97