Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

ban elvileg rámutatott ugyanis arra, hogy az új birtokos a saját elbirtoklásának idejéhez a Ptk. 122. §-a alapján csak akkor számíthatja hozzá azt az időt, mely elődjének birtoklása idején már elbirtoklási időnek minősült, ha a jogelőd elbirtoklással még nem szerzett tulajdonjogot. Ha viszont néhai Sz. ö-né és férje 1928-ban vették birtokba a perbeli ingatlanrészt és azt sajátjukként szakadatlanul birtokolták a korábbi jog szerint szükséges időn (32 éven) át, akkor a házastársát túlélő néhai Sz. öné részéről az elbirtoklás 1960-ban befejeződött, tehát az ingatlanrész tulajdonjogát az alperesektől telekkönyvön kívül megszerezte és mint tulajdonos tartotta azt birtokban haláláig. Ebből pedig az következik, hogy L. J-né és H. J. a jogelődjük — Sz. Ö-né — halálával az 1950/1. és az 1951/1. hrsz. ingatlanokon kívül az 1980. hrsz. alatti ingatlan egy részének tulajdonjogát is megszerezték öröklés jogcímén, s ennek telekkönyvön kívüli tulajdonosai lettek. Az I. és II. r. felperesek az 1968. március 2-án kelt adásvételi szerződéssel kerültek az előbb említett ingatlanrész birtokába, azt ettől az időponttól használják. A Ptk. 121. §-ának (1) bekezdése értelmében az elbirtokláshoz szükséges 10 évből tehát mindössze 5 év telt el, és nincs olyan idő, amelyet a jogelődök birtoklásának idejéből a Ptk. 122. §-a alapján a maguk elbirtoklási idejéhez hozzászámíthatnának, mert néhai Sz. Ö-né elbirtoklással 1960ban tulajdont szerzett. L.-J-né és H. J. pedig öröklés jogcímén ugyancsak tulajdonjogot szereztek, ezért az ő birtoklásuk ideje elbirtoklási időként számításba nem jöhet. A fentiekből következően az I. és II. r. felperesek csak az ehhez szükséges idő elteltével hivatkozhatnak elbirtoklással történő tulajdonszerzésre, mégpedig L. J.-nével és H. J.-vel szemben, akik az ingatlanrész telekkönyvön kívüli tulajdonosai. Az I. és II. r. felperesek a perben helyszínrajzot, valamint a városi tanács vb városrendezési és építészeti főosztályától értesítést csatoltak, amely szerint az F. utca mentén fekvő 1950/1., 1951/1. és 1980. hrsz. ingatlanok határrendezésének nincs műszaki akadálya, ha a tulajdonos megszerzi az 1980. hrsz. ingatlan tulajdonosainak hozzájárulását is a szándékolt határrendezéshez. Iratellenes az ítéleti megállapítás, hogy az 1980. hrsz. ingatlannak az elbirtoklással érintett része a felperesek ingatlanához akadálytalanul hozzácsatolható, mivel az adott esetben nem határrendezésről, hanem az 1980. hrsz. ingatlan megosztsáról és részben az I. és II. r., részben pedig a III. r. felperes tulajdonában álló ingatlanhoz való csatolásáról van szó. A per eddigi adatai szerint az F. utca 13. szám alatti ingatlan a III. r. felperes tulajdona és különvagyona, mert az már a IV. r. felperessel történt házasságkötése időpontjában is tulajdonában állott. A IV. r. felperes tulajdona és egyben különvagyona volt az F. utca 15. szám alatti ingatlan, amelyet időközben értékesített. Nincs adat a perben arra, hogy a III. r. felperes ingatlana miként helyezkedik el, mi a helyrajzi száma és így ahhoz az 1980. hrsz. ingatlan egy része hozzácsatolható-e vagy csak önálló ingatlanként alakítható ki. A Legfelsőbb Bíróság PK. 5. számú állásfoglalásában foglaltakra is figyelemmel a kerületi bíróságnak tisztáznia kellett volna és ennek érdekében meg kellett volna keresnie az építésügyi hatóságot, hogy az 1980. hrsz. ingatlan 152 és 293 D-ölre való megosztásának és a felperesek ingatlanához 93