Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

rozat 1961. május 3-án érkezett a telekkönyvi hatósághoz. Ez az időpont azonban nem tekinthető a jogelőd tulajdonszerzésének időpontjául. A Ptk. 117. §-a (3) bekezdésének a tulajdonszerzéshez telekkönyvi bejegyzést megkívánó szabálya ugyanis csak ingatlan tulajdonjogának átruházására vonatkozik, a jelen esetben pedig nem erről, hanem földrendezés során történt tulajdonszerzésről van szó. Az 1959. évi 24. sz. tvr. 17. és 22. §-ából, valamint az ennek végrehajtásáról szóló 16/1959. (V. 30.) FM sz. rendelet 27. §-ának (1) bekezdéséből és 34. §-ának (1) bekezdéséből viszont az tűnik ki, hogy földrendezés során juttatott ingatlan tulajdonjogának megszerzése a telekkönyvi bejegyzéstől függetlenül már az államigazgatási határozat jogerőre emelkedésével bekövetkezik. Az elbirtoklási határidőt tehát ettől az időponttól, nem pedig az államigazgatási határozatnak a telekkönyvi hatósághoz érkezésétől kell számítani. Az államigazgatási határozat jogerőre emelkedésének időpontját azonban a perben eljárt bíróságok nem tisztázták. Téves a bíróságoknak az az álláspontja is, hogy az alperesek elbirtoklás útján történő tulajdonszerzését a 31/1971. (X. 5.) Korm. sz. rendelet rendelkezései is kizárják. A Ptk. 121. §-ának (1) bekezdéséből következően ugyanis az elbirtoklás útján történő tulajdonszerzés — az egyéb feltételek megléte esetén — az ott megjelölt tíz év elteltével a törvény erejénél fogva bekövetkezik. Ennek bírói ítélettel történő megállapítása a tulajdonszerzésnek nem feltétele. Ez pedig azt jelenti, hogy a tulajdonszerzés esetleges akadályait is ez időpont szerint kell elbírálni. Ha az alperesek elbirtoklás útján tulajdonjogot szereztek, ennek legkésőbb a keresetlevél beadásáig, vagyis 1971. április 3-ig be kellett következnie. Ebben az időben pedig a személyi telektulajdon mértékének kérdését nem az említett rendelet, hanem az 1031/1969. (VIII. 31.) Korm. sz. határozat, illetve a 7/1970. (IV. 16.) ÉVM—PM—IM sz. rendelet szabályozta. Ezek viszont a személyi telektulajdon mértékét meghaladó építési telek szerzését csupán adásvételi (csere), ajándékozási vagy tartási — életjáradéki szerződés útján nem tették lehetővé, de nem zárták ki az ilyen telek elbirtoklás útján történő megszerzését. A PK 5. számú állásfoglalás szerint ingatlanrész tulajdonjoga elbirtoklás útján nem szerezhető meg akkor, ha az építésügyi hatóság a telek megosztásához szükséges engedélyt jogerősen megtagadja. Abban az esetben tehát, ha a perben ingatlanrész elbirtoklása kérdésében kell dönteni, az elbirtoklást állító fél köteles az építésügyi hatóság engedélyét igazolni, illetve szükség esetén a bíróságnak kell a hatóság állásfoglalását kérnie. Az építésügyi hatóságnak az alperesek részére e kérdésben adott közlése nem egyértelmű és így az ügy eldöntésénél nem vehető figyelembe. Egyrészt ugyanis azt tartalmazza, hogy az ingatlan megosztható, másrészt viszont azt is, hogy ez a közlés nem előzetes hozzájárulás az ingatlan megosztásához. A bíróságoknak tehát a döntés előtt az építésügyi hatóság határozott állásfoglalását kellett volna kikérniük. A fentieken túlmenően nem tisztázták a perben azt sem, hogy a Ptk. 124. §-ának (1) bekezdésében foglalt, az elbirtoklás megszakadását eredményező körülmények nem állanak-e fent. E körben különösen azt kellett volna 85