Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

I. r. alperes tart birtokban, aki azt kerítéssel is elkerítette. Ez az ingatlan­rész korábban az I. r. alperes tulajdona volt, az idők során azonban ingat­lanai egy részét felajánlotta az államnak, és így csak az említett 750 Q-öl területű ingatlana maradt meg. Minthogy az I. r. alperes az említett terü­letet jogcím nélkül tartja birtokában, annak átadására kérték kötelezni. A per során keresetüket a II. r. alperesre is kiterjesztették, az alperesek pedig viszontkeresetet támasztottak annak megállapítása végett, hogy a felperesek ingatlanából 300 D-öl tulajdonjogát elbirtoklás útján megszerez­ték. Az alperesek ugyanis a perben azt adták elő, hogy az általuk birtokolt vitás ingatlanrész csupán 300 D-öl területű. E tényállításukat a járásbíróság előtt 1972. január 26-án tartott tárgyaláson tett nyilatkozatuk szerint a fel­peresek sem vitatták. Nem vitatták egyébként azt sem, hogy ezt az ingat­lanrészt az alperesek 1930 óta birtokolják. A községi tanács vb szakigazgatási szerve értesítésében azt közölte az alperesekkel, hogy a kérelmükben körülírt — feltehetően az általuk állított elbirtoklással érintett felperesi — ingatlan megosztható. Az ingatlan fek­vése szerinti részre azonban a község részletes rendezési terve még nem készült el, és így ez a közlés nem előzetes hozzájárulás az ingatlan megosz­tásához. A vitás ingatlanrész tekintetében a 31/1971. (X. 5.) Korm. sz. rendelet 4. §-ának (2) bekezdése szerinti tulajdonszerzési korlátozás alól a felmentést a községi tanács vb az alperesek részére nem adta meg. Az első fokú bíróság ítéletével az alpereseket kötelezte, hogy a felperesek ingatlanából általuk birtokban tartott 300 •-öl nagyságú földterületet a felperesek részére 15 nap alatt adják át. A viszontkeresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint az alperesek a vitás ingatlanrész tulajdonjogát elbirtoklás útján nem szerezhették meg, mert egy lakótelkük már van és a 31/1971. (X. 5.) Korm. sz. rendelet 4. §-ának (2) bekezdése szerinti tulajdon­szerzési korlátozás alól a felmentést nem kapták meg. A másodfokú bíróság ítéletével az első fokú bíróság ítéletét helyben hagyta. Döntését azzal indokolta, hogy a vitás földterület 1961. május 3-án került a felperesek tulajdonába. Korábban állami tulajdonban volt. 1971. április 3-án viszont a felperesek a birtokbaadási igényükkel már felléptek. Ennek következtében az alperesek 10 éven keresztül folyamatosan, meg­szakítás nélkül nem birtokolták az ingatlant. Így a Ptk. 121. §-a szerinti elbirtoklási idő nem telt el. Ezen túlmenően azonban akadálya lenne az alperesek tulajdonszerzésé­nek a 31/1971. (X. 5.) Korm. sz. rendelet is. Az alpereseknek ugyanis már van telektulajdona, további telek megszerzéséhez pedig az államigazgatási hatóság nem adott felmentést. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. Téves a megyei bíróságnak az az álláspontja, hogy a perben vitás ingat­lanrész 1961. május 3-án került a felperesek tulajdonába, így tehát a kere­setlevelüknek 1961. április 3-án történt beadásáig a Ptk. 121. §-ának (1) bekezdése szerinti tízéves elbirtoklási idő nem telt el. A per adataiból ugyanis az állapítható meg, hogy 1961-ben a tulajdon­Jogot földrendezés jogcímén nem a felperesek, hanem jogelődjük, id. Cs. M. részére jegyezték be a telekkönyvbe. Az kétségtelen, hogy a bejegyzés alapjául szolgáló államigazgatási hatá­sa

Next

/
Oldalképek
Tartalom