Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

szonélvezeti jogot biztosítottak és az építési engedélyt is az alperessel együttesen, a saját nevükben is kérték. Tekintettel arra, hogy a kb. 230 000 Ft-os teljes építési költségből elfogadhatóan bizonyított módon az alperesnek is csupán 96 000 Ft állt rendelkezésére, valamint azt is figyelembe véve, hogy a felperes azokban a munkákban, amelyeket a vállalkozó nem végzett el, és amelyekkel a járásbíróság által meghallgatott szakértő szakvéleménye foglalkozik, személyesen is részt vett, felesége pedig a közös háztartást vezette; végül hogy az alperes által felvett építési kölcsön egy részének visszafizetése is a közös gazdálkodás idején történt, helytálló az első fokú bíróságnak az a megállapítása, hogy a perbeli ingatlan szerzőjének fele részben a felperes és felesége, fele részben pedig az alperes tekintendő. Minthogy a kifejtettek szerint e közös szerzés tulajdoni igényt keletkeztetett, helyes volt az első fokú bíróságnak az a döntése is, hogy a felperes részére az ingatlan Vá illetőségének tulajdonjogát megítélte. A másodfokú bíróságnak ezzel ellentétes álláspontja téves. A jogerős ítéletnek rendelkeznie kellett volna az alperes fellebbezéséhez képest a felperes haszonélvezeti jogának megszüntetéséről. A haszónél> vezeti jog ugyanis a felperest és feleségét a szerzéshez történt hozzájárulásuk részbeni ellenértékeként, az ingatlannal kapcsolatos jogaik biztosítása céljából illette meg. Annak folytán tehát, hogy a felperes a maga hozzájárulásának a teljes értékét a részére megítélt ingatlanilletőségben megkapja, a felperest az ingatlanon haszonélvezeti jog nem illeti meg. Az ellenkező álláspont azt eredményezné, hogy a felperes a hozzájárulását meghaladó ellenértékhez jutna, az alperes pedig ennél kevesebbet kapna. A felperest mint résztulajdonost a használat joga a Ptk. 99., 140., 141. §-aiban foglalt rendelkezések folytán illeti meg. Mindezekhez képest a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság részítéletét hatályon kívül helyezte, az első fokú bíróság ítéletét az ingatlan tulajdonjogának rendezésére vonatkozó részében helyben hagyta, de egyidejűleg rendelkezett az ingatlanra a felperes javára bejegyzett haszonélvezeti jog törléséről. A fellebbezési eljárásban mindkét fél részben nyertes, részben pervesztes, ezért felmerült költségeiket a Pp. 81. §-a alapján maguk tartoznak viselni. (P. törv. I. 20 288/1973. sz., BH 1974/4. sz. 157.) 51. Ha a lakás az egyik házastárs tulajdona, és a bíróság a lakáshasználatot a házasság felbontásával kapcsolatban még a korábbi lakásügyi jogszabályok hatálybanlétének ideje alatt akként rendezte, hogy a nem tulajdonos házastársat a volt közös lakás egy részének további használatára feljogosította, ez a lakáshasználat csak olyan magatartás alapján szüntethető meg, amely a társbérlő és a bérlőtárs lakásbérleti jogviszonyának megszüntetésére is alapul szolgálhatna [1/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 97. § (1) bek., 1/1971. (II. 8.) ÉVM sz. r. 90 § (2) bek.]. (P. törv. II. 21 427/1972.K BH 1973/7. sz. 273. — L.: 312. sorszám alatt.) 52. Zajkeltő szerkezet működtetése a szomszédjog által védett érdeket sért (Ptk. 100. §). Az alperes 1973. év elején a lakóházának udvarán olyan szélrózsát szerelt fel, amely csengővel van összeköttetésben. A szél hatására a szerke76