Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)
zése pedig a kereset elutasítására irányult. Az alperes a másodlagos fellebbezési kérelmében az első fokú eljárásban már megtett egyezségi ajánlata alapján kért ítéletet, amely szerint 40 000 Ft-ot hajlandó megfizetni a felperesnek, ha a haszonélvezeti jogáról lemond, a házban általa elfoglalva tartott lakrészt kiüríti, és a fia (az alperes testvére) is lemond a házzal kapcsolatban az anyjuk jogán őt illető kötelesrész iránti igényéről. Támadta az első fokú ítéletet azért is, mert nem rendelkezett a felperes haszonélvezeti jogának törléséről, holott ha hozzájárulásának ellenértékét az ingatlanból természetben megkapja, nem maradhat fenn az ingatlanon az ellenérték fejében részére biztosított haszonélvezeti jog. A másodfokú bíróság részítéletével a járásbíróság ítéletét úgy változtatta meg, hogy az alperest a felperes részére 40 000 Ft fizetésére kötelezte, ezzel szemben viszont a felperes haszonélvezeti jogát a lakóháznak a teraszról megközelíthető kisebbik szobájára korlátozta azzal, hogy az alperes köteles a szükségszerű mellékhelyiségek használati lehetőségét a felperes részére biztosítani. Ez utóbbi kérdés részletes rendezése érdekében a járásbíróságot új eljárásra utasította. E döntését azzal indokolta, hogy a közös háztartásban élő, közösen gazdálkodó felek olyan megállapodást is létesíthetnek, amely szerint a tevékenységük folytán keletkező vagyonszaporulat közös tulajdonukká válik. Az ilyen módon történő szerzéshez azonban elengedhetetlen a közös gazdálkodás és a közös háztartásban élés. A peres felek esetében ez nem valósult meg, a felperes és felesége 1965. decemberéig V-n, az alperes pedig K-n lakott. Az együtt-szerzésre alapított tulajdoni igénynek tehát nem állnak fenn a feltételei. Így a felperes tulajdonjogra nem tarthat igényt, követelheti azonban az építkezéshez történt hozzájárulását, ha ez ajándékozásnak minősül, és az ajándék visszakövetelésének a Ptk. 582. §-ában írt feltételei fennállnak. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az ítélkezési gyakorlat szerint közeli hozzátartozók között az együttes szerzés akkor állapítható meg, ha abban — az általuk megvalósítani kívánt cél érdekében — munkájukkal, anyagi hozzájárulásukkal vagy mindkettővel kölcsönösen részt vesznek. Az ilyen részvétel a megszerzett vagy létrehozott vagyontárgyaknak a közreműködéssel arányos hányadára tulajdoni igényt keletkeztet. A teljes mértékű közös gazdálkodás és a közös háztartásban élés az ilyen szerzésnek nem feltétele. Elegendő a gazdasági tevékenységnek olyan közössége és kölcsönössége, amely a kitűzött cél megvalósítására alkalmas. A másodfokú bíróságnak ezzel ellentétes álláspontja téves. Ennek következtében pedig nem helytálló az az álláspontja sem, hogy a felperes a perbeli ingatlan megfelelő hányadára nem szerzett tulajdoni igényt, csupán az építkezéshez nyújtott hozzájárulást követelheti, ha az ajándékozásnak minősül, és az ajándék visszakövetelésére a Ptk. 582. §-ában meghatározott feltételek fennállanak. A per adataiból kétségtelenül megállapítható ugyanis, hogy az alperes és szülei szándéka a részükre szükséges lakóház közös megszerzésére irányult. Ezt támasztja alá nemcsak a felperesnek és feleségének jelentős anyagi hozzájárulása, hanem az is, hogy az ingatlanon a saját részükre ha75