Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

val, hogy a védeni kívánt megjelölés az összetéveszthetőségig hasonlít a korábbi lajstromozási védjegyhez, s ezért arra védjegyoltalom nem adható. A bejelentő fellebbezésében hivatkozott az árujegyzékének korlátozására. Álláspontja szerint a szóvégződésben mutatkozó különbség jelentős, s így összetévesztés veszélye nem áll fenn. A bejelentő fellebbezése nem alapos. A védjegyről szóló 1969. évi IX. tv. (Vt.) 3. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglaltak értelmében nem részesülhet védjegyoltalomban a megjelölés, ha megtévesztésre alkalmas. A (3) bekezdés értelmében pedig azonos vagy hasonló áruk tekintetében nem részesülhet védjegyoltalomban a megjelölés többek között akkor sem, ha másnak védjegyoltalom alatt álló védjegyével azonos vagy ahhoz az összetéveszthetőségig hasonlít. Az adott esetben a védjegyjogosult javára fennálló védjegyoltalom ugyanazon árucsoportba tartozó árukra vonatkozik, mint amely árucsoportba tartozó árukra nézve kérte a bejelentő az általa használt megjelölésnek védjegyként való lajstromozását. Helytálló tehát az Országos Találmányi Hivatalnak és az első fokú bíróságnak az az álláspontja, hogy a bejelentő hasonló áruk tekintetében kérte védjegyoltalom megadását, mégpedig olyan megjelölésre, amely az összetéveszthetőségig hasonlít a védjegyjogosult cég oltalom alatt álló védjegyéhez. A két megjelölés szóvégződésében mutatkozó különbség viszont nem annyira jelentős, hogy az összetévesztés lehetőségét kizárná akár a tág értelemben vett fogyasztó közönség, akár csupán a szakmailag hozzáértő fogyasztók részéről. Ez utóbbi körülménnyel összefüggésben nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a bejelentő árujegyzékében szereplő termékek között olyanok is vannak — pl. diabetikus készítmények, dezinficiensek —, amelyeknek fogyasztói rendszerint nem, illetőleg nem csupán szakemberek. Mindezekre figyelemmel helytálló az első fokú bíróságnak az az álláspontja, hogy a bejelentő által lajstromozni kívánt megjelölés nem részesíthető védjegyoltalomban az Országos Találmányi Hivatal határozatának és az első fokú bíróság végzésének indokolásában kifejtett indokokra is tekintettel. Ezért a másodfokú bíróság az első fokú bíróság végzését — figyelemmel a Vt. 40. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra is — a Pp. 259. §-a folytán alkalmazandó 253. §-ának (2) bekezdése alapján helyben hagyta. (Legf. Bír. Pkf. III. 21 272/1972. sz., BH 1974/2. sz. 62.) 43. A védjeggyel azonos típusú színes betűk használata más színösszetétel esetén is megvalósítja a védjegybitorlást, ha nem kizárt az összetéveszthetőség [1969. évi IX. tv. 8. §, 13. § (1), (2) bek.]. A felperes 1968. augusztus 28-án az Országos Találmányi Hivatalnál védjegybejelentést tett, amelyben lajstromozni kérte a bejelentés szerinti alakú és kiképzésű, párhuzamos vízszintes vonalakkal ellátott „ABC" betűket azzal, hogy az ,,A" betű ciklámen, a „B" betű kék és a „C" betű sárga színű. Az Országos Találmányi Hivatal a bejelentés szerinti megjelölést a bejelentési kérelemben tüzetesen felsorolt árukra védjegyként lajstromozta és erről a felperest értesítette. Az alperes a felperes lajstromozott védjegyével azonos alakú és kiképzésű „ABC" betűket helyezett el a d-i kisáruházainak homlokzati részén. 63