Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

feltüntetett árukhoz hasonló árukra vonatkozóan kérte a védjegyoltalom megadását. A hasonlóság megítélésében a 2/1970. (VII. 1.) OMFB—IM sz. rendelet 2. §-ának (2) bekezdésében foglaltakból kell kiindulni. E szerint a Vt. 3. §-a (3) bekezdése c) pontjának alkalmazásában az áruk akkor hasonlóak, ha közös rendeltetésük vagy egyéb műszaki gazdasági vagy értékesítési jellemzőik alapján a vásárlók arra következtethetnek, hogy előállítójuk vagy forgalomba hozójuk ugyanaz a vállalat. Az adott esetben a hasonlóság fennáll, mert a jogosult árujegyzékében és a bejelentő által igényelt árujegyzékben olyan áruk is vannak (hanglemez, beszélőgép), amelyeknek hasonló célú rendeltetéséből, valamint az értékesítési módjából arra lehet következtetni, hogy előállításuk ugyanannál a vállalatnál történt. Nincs jelentősége a védjegyoltalomnak a bejelentő részére történő megadása szempontjából annak a körülménynek, hogy a jogosult hozzájárult védjegyének magyarországi lajstromozásához. A védjegyoltalom abszolút hatályú, az mindenkivel szemben megilleti a jogosultat, és még a jogosult hozzájárulása esetén sem jegyezhető be olyan védjegy, amely a védjegyről szóló törvénynek az ő érdekeit védő, tiltó rendelkezésébe ütközik. Ha a jogosult úgy véli, hogy védjegyének a bejelentő által történő használata nem sérti az ő érdekeit, lehetőség van arra, hogy 3. Vt. 7. §-a alapján engedélyt (licenciát) adjon a bejelentő részére védjegyének használatára, amelynek a védjegylajstromba történt bejegyzése esetén (Vt. 14. §) a bejelentőt ugyanúgy megilleti az oltalom, mint a jogosultat. Az országban közismert védjegy is csak akkor jegyezhető be, ha a bejegyzés nem sérti más személy javára ugyanarra a megjelölésre fennálló oltalmat. Egyébként helytállóan mutatott rá az első fokú bíróság, hogy a szóban forgó megjelölés a bejelentő áruival kapcsolatban nem közismert az országban. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság az első fokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a folytán alkalmazandó 253. §-ának (2) bekezdése alapján helyben hagyta. (Legf. Bír. Pkf. III. 20 214/1973. sz., BH 1974/1. sz. 14.) 42. Nem részesíthető védjegyoltalomban az áru megjelölése, ha megtévesztésre, illetőleg — a hasonlóság miatt — összetévesztésre alkalmas [1969. évi IX. tv. 3. § (1) bek. a) pont, (3) bek.]. A bejelentő a Genfi Nemzetközi Irodán keresztül a „SPARANICE" szóvédjegy lajstromozását kérte a gyári vagy kereskedelmi védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozásáról szóló Nizzai MegáHapodás szerinti 5. áruosztályba tartozó termékekre. Az Országos Találmányi Hivatal a kérelmet elutasította, mert megállapította, hogy az oltalomban részesíteni kívánt megjelölés hasonlít a Société des Adhésifs et Plastiques de l'Est dijoni cégnek korábbi időpont óta oltalom alatt álló és szintén az 5. áruosztályba tartozó termékekre vonatkozó „SPARANYL" szóvédjegyéhez. A bejelentő az Országos Találmányi Hivatal határozatának megváltoztatása iránti kérelmében előadta, hogy az oltalmazni kívánt megjelölés árujegyzékéből a kötszereket törölte, s így nem áll fenn azonosság a két megjelölés árujegyzéke között. Az első fokú bíróság a határozat megváltoztatása iránti kérelmet elutasította. Egyetértett az Országos Találmányi Hivatalnak azzal az álláspontjá62