Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

A megyei bíróság a járásbíróság ítéletét és kiegészítő ítéletét helyben hagyta. A megyei bíróság a felperes által panaszolt eljárási szabálysértéssel nem foglalkozott, érdemben pedig a kiegészítő ítéletet azzal a további indokolással hagyta helyben, hogy a II. r. alperesnél 1971. február 16-án felvett jegyzőkönyv szerint a felperest az ingatlan művelésétől nem tiltották el, sőt ő maga jelentette ki, hogy azt nem adja birtokba, a területen az előzetes munka végzését sem engedélyezi. A birtokbaadás 1971. október 14-én történt meg, a felperesnek tehát módjában lett volna a területet megmunkálni és a termését leszedni. Ezért e címen a javára kártalanítás nem állapítható meg. A felperes a tényállítására tanúbizonyítást ajánlott fel, ez a bizonyítás azonban — az indokolás további része szerint — az említett okiratokkal szemben eleve eredménytelennek mutatkozik, ezért azt a megyei bíróság mellőzte. A jogerős ítéletnek a járásbíróság kiegészítő ítéletét helyben hagyó része ellen a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján emelt törvényességi óvás alapos. A megyei bíróság ítéletének a járásbíróság kiegészítő ítéletét helyben hagyó része — egyezően a járásbíróság ítéletével — érdemben megalapozatlan. A felperesnek abból a kijelentéséből ugyanis, hogy az ingatlant nem adja birtokba és az előzetes munka végzését sem engedélyezi, még egyáltalán nem következik annak a tényállításnak a valótlansága, hogy az alperesek 1971 január—februárjában az ingatlan művelésének abbahagyására szólították fel, mert a birtokbaadás és az előzetes munkálatok megkezdése rövidesen megkezdődik. A kisajátított vagy kisajátítani szándékolt ingatlan birtokbaadása, illetőleg a birtokbaadás időpontja nem a tulajdonos akaratától függ. Az ingatlan birtokbaadását az államigazgatási hatóság rendeli el [9/1970. (IV. 21.) Korm. sz. r.-tel módosított 13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. r. 81. § (1) bek.], és fontos érdekből — kérelemre — a kisajátítási határozat azonnali végrehajtását is el lehet rendelni [1965. évi 15. sz. tvr. 23. § (2) bek.]. Ha a felperes által állított kijelentés az alperesek részéről valóban elhangzott, a felperes indokoltan hagyta abba 1971 elején az ingatlanának művelését. Nem tudhatta ugyanis, hogy a kisajátítási határozat meghozatala és a birtokbaadás elrendelése mikor történik meg. A kisajátítást kérők részéről elhangzott felelőtlen kijelentések következményeit a kisajátítást kérők viselni kötelesek, mert nem úgy jártak el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható (Ptk. 339. §), sőt a kártérítési kötelezettség felróható magatartás hiányában is fennállhat, mert a Ptk. 6. §-a szerint a bíróság a kár egészben vagy részben való megtérítésére kötelezheti azt, akinek szándékos magatartása más jóhiszemű személyt alapos okkal olyan magatartásra indított, amelyből őt önhibáján kívül kár érte. A felperes által az alpereseknek tulajdonított kijelentés — ha az valóban megtörtént — hatósági eljárás keretében hangzott el, ezért a felperest mint egyszerű asszonyt joggal indíthatta az annak megfelelő magatartásra, tehát megalapozottan lehetett abban a feltevésben, hogy az ingatlant át kell adnia. Ha a felperes állítása a valóságnak megfelel, a művelés elmaradása 17