Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

pontjából az említett jogszabályok szerint jelentősége van annak is, hogy a II. r. felperesnek 1971. július 1-én mi volt a foglalkozása. Ezért azt is tisztázni kellett volna. Minthogy a felperesek a lakbérkülönbözet megítélését csupán 5 évre kérték, viszont a lakbér hozzá járulás az erre vonatkozó — fentebb többször említett — jogszabályok szerint megfelelő esetben ezen túl is — a jelenlegi lakásbérleti jogviszonyuk fennállásáig — járt volna a részükre, az eljárt bíróságoknak a Pp. 3. §-ának (1) bekezdésében meghatározott kötelezettségüknél fogva a kereset felemelésének lehetőségére is figyelmeztetniük kellett volna őket. (P. törv. V. 20 141/1973. sz., BH 1974/2. sz. 66.) 116. Kisajátítás esetén az épület térfogatának a meghatározására 1972. április 1. napjától kezdődően az ÉSZ 25—71. számú építésügyi ágazati szabvány az irányadó [29/1968. (VII. 13.) Korm. sz. r. 2. § (1) bek., 5. § (1) bek.]. A városi tanács igazgatási osztálya az 1973. december 14-én kelt határozatával az alperes kérelmére kisajátította a felperesek tulajdonában volt házasingatlant. Az alperes az ingatlanért 677 019 Ft kártalanítást ajánlott fel, amelyet a felperesek nem fogadtak el és többletkártalanítás iránt a megyei bíróságnál pert indítottak. A bíróság az ingatlan értékének megállapítása céljából szakértői bizonyítást folytatott le. Az ennek során meghallgatott építész-szakértő a lakóház beépített térfogatát az építésügyi miniszter által kiadott műszaki előírás (IME) szerint számította ki és ilyen módon 2428 Ft légköbméterben, értékében pedig — részben lakott állapotára tekintettel — 710 356 Ft-ban határozta meg. A felperesek ezt a számítási módot kifogásolták. Arra hivatkoztak, hogy a beépített térfogat számítására jelenleg már nem ez a műszaki előírás, hanem az épületek névleges térfogatának meghatározásáról kiadott ÉSZ 25— 71. számú építésügyi ágazati szabvány az irányadó. Abban a kérdésben, hogy a kétféle számítási mód alkalmazása térfogat meghatározásában milyen eltérést eredményez, a szakértő a megyei bíróság előtt két alkalommal is nyilatkozott. A különbséget előbb 223, utóbb 178 légköbméterben jelölte meg. A megyei bíróság az alperest a felperesek részére 141 830 Ft többletkártalanítás fizetésére kötelezte. A lakóépület műszaki értékét 601 830 Ft-ban állapította meg. A műszaki érték megállapításánál elfogadta a szakértőnek a térfogat számításával kapcsolatos álláspontját. Ezt azzal indokolta, hogy a 13/1970. (IV. 21.) PM—IM sz. rendelettel módosított 1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. rendelet (Kr.) irányegységárait a beépített térfogat szerint állapítják meg, az egységárakat pedig a jogszabály az akkor hatályban volt IME előírásainak figyelembevételével határozta meg. Az ítélet ellen a peres felek fellebbeztek. A felperesek a fellebbezésükben — többek között — a lakóépület térfogatszámítását és a megyei bíróságnak ezzel kapcsolatos álláspontját is támadták. E fellebbezések folytán a másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a marasztalási összeget 142 830 Ft-ra felemelte. Ennek oka az volt, hogy az első fokú bíróság által figyelembe nem vett két cserépkályháért is ítélt meg kártalanítást a felperesek részére. A másodfokú bíróság a lakóépület térfogatának számításával kapcsolatban a felperesi fellebbezést nem találta alaposnak. Ezt azzal indokolta, hogy 173