Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)
a Kr. 6. számú mellékletének 1—101. tételeihez fűzött megjegyzés szerint a beépített térfogatot valamennyi lakóépületnél az építésügyi miniszter által kiadott műszaki előírás (IME) szerint kell megállapítani. Ez a jogszabályi rendelkezés jelenleg is hatályos, és mert az első fokú bíróság által meghallgatott műszaki szakértő a térfogatszámítást ennek megfelelően végezte, az első fokú bíróságnak ezen alapuló döntése helyes. A jogerős ítéletnek a lakóépületekért járó kártalanítást megállapító része ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Kr. 6. számú melléklete II. részéhez fűzött „Megjegyzés" 5. pontja valóban azt írja elő, hogy a beépített térfogatot valamennyi lakóépületnél az építésügyi miniszter által kiadott műszaki előírás (IME) szerint kell kiszámítani. Az építésügyi miniszter által kiadott ideiglenes műszaki előírás (IME) helyébe időközben az ME 10—65. számú műszaki előírás lépett, amely pedig az 5/1972. (IV. 19.) ÉVM sz. rendelet 2. §-ának (2) bekezdése értelmében 1972. április 1. napjával hatályát vesztette. Az említett jogszabályi változás következtében az épületek névleges térfogatának meghatározására 1972. április 1. napjától kezdődően az ÉSZ 25—71. számú építésügyi ágazati szabvány az irányadó. Ezt az építésügyi és városfejlesztési miniszter a 29/1968. (VII. 13.) Korm. sz. rendelet 2. íjának (1) bekezdésében megállapított hatáskörében bocsátotta ki és a rendelet 5. §-ának (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján kötelező hatályúvá nyilvánította. A jelen per alapjául szolgáló kisajátítás 1973. december 14-én történt, a kártalanítási összeg megállapítása szempontjából tehát az épület térfogatát az ÉSZ 25—71. számú építésügyi ágazati szabványban előírt számítási mód alkalmazásával kell meghatározni. E számítási mód mellett pedig — a szakértő véleményéből kitűnően — a felperestől kisajátított épület légköbméter szerinti térfogata meghaladja az első fokú bíróság által kiszámított térfogatot. Következésképpen az épület után járó kártalanítási keresetet részben elutasító első fokú ítéleti rendelkezés megalapozatlan, a másodfokú bíróság ítéletének az e rendelkezést helyben hagyó része ugyancsak megalapozatlan s így törvénysértő. (Eln. Tan. P. tőrv. 20 157/1975. sz., BH 1975/8. sz. 365.) 117. A kisajátítás folytán szükségessé váló üzemáttelepítés költségeinek megtérítését a tulajdonos a kisajátított ingatlan értékének megtérítésén felül követelheti [Ptk. 172. §, 13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. r. 45. §]. Az első fokú bíróság ítéletét mindkét peres fél megfellebbezte: a felperes az épület értékének a forgalmi árakra tekintettel történt csökkentését, a zöldkártalanítás figyelmen kívül hagyását és a fényképészeti műterem kialakításával felmerült költségei megtérítése iránti kereseti kérelmének elutasítását sérelmezte, végül az alperesnek a perköltség megfizetésére való kötelezését kérte. Az alperes a telekkártalanításnak és a műtermes épületrész légköbméterenkénti egységárának a mértékét kifogásolta. A telekkártalanítás és a műtermes épületrész egységárát az első fokú bíróság indokolt szakértői vélemény alapján határozta meg, döntése tehát ebben a vonatkozásban megalapozott. A műtermi rész egységárának meghatározása egyébként azért sem sérelmes az alperesre, mert az így mutatkozó többletet a felperes az üzemáttelepítés költségeinek a megtérítése iránti követelésénél figyelembe vette akként, hogy az ezzel kapcsolatos igé174