Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

kerítésekért 2571 Ft-ot, a kisajátított ingatlanrészen található zöldleltári értékért 3765 Ft-ot, összesen 13 616 Ft-ot. A felperesek az alperes által felajánlott kártalanítást nem fogadták el, és így a felek között egyezség nem jött létre. A felperesek keresetükben a telek után D-ölenként 150 Ft-os értékből kiindulva további 6370 Ft, a viszszamaradt lakóépület 40%-os értékvesztesége címén 80 000 Ft és egy új kerítés állításával felmerülő költség címén 11 000 Ft, vagyis összesen 97 370 Ft megfizetésére kérték az alperest kötelezni. Az alperes a kereset elutasítását kérte, mert szerinte a felajánlott kártalanítás a kisajátítás folytán előállott kárnak megfelel. Az első fokú bíróság a kisajátított telekrészért D-ölenként a felajánlott 80 Ft-on felül további 20 Ft, értékveszteség címén 35 415 Ft, egy új kerítés felállításának költsége fejében 11 000 Ft, összesen 48 235 Ft kártalanítást ítélt meg a felperesek részére. A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és a felperesek részére megítélt kártalanítást 6218 Ft-ra leszállította. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. 'Téves a másodfokú bíróságnak az az álláspontja, amely szerint a kisajátított telekrész szempontjából lényeges értékcsökkentő tényező az a körülmény, hogy a teleknek nem az utcai, hanem a hátsó része került kisajátításra, amely nem lehetett önálló forgalom tárgya. A Ptk. 172. §-ának (2) bekezdése és az 1965. évi 15. sz. tvr. 13. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis a kisajátított ingatlanért értékének megfelelő kártalanítás jár. Ennek az alapvető rendelkezésnek részkisajátításnál is érvényesülnie kell, a tulajdonosnak tehát ilyenkor is teljes kártalanítást kell kapnia. A Legfelsőbb Bíróság PK 24. sz. állásfoglalásában foglaltak adnak eligazítást e kártalanítási részkérdésben. Annak a kérdésnek, hogy a felperestől kisajátított telekrész önállóan értékesíthető volt-e vagy sem, az adott esetben a kártalanítás szempontjából nincs jelentősége. A perbeli házasingatlan területe 264 D-öl volt, olyan nagyságú tehát, amely a szokásos vidéki házhely-nagyságnak megfelel. Ha a felperesek az eladott illetőségen felüli ingatlanukat el kívánták volna adni, azt nyilván csak egységesen értékesítették vagy értékesíthették volna. Ebben az esetben a teljes telekért a forgalomban elérhető árat kapták volna meg, mert egy egységes ingatlan adásvétele esetén nincs külön ára a telek utcai és hátsó részének. Ilyen indokokat tehát a telekért járó kártalanítási összeg meghatározásánál nem lehetett volna figyelembe venni. A PK 24. sz. állásfoglalás szerint értékveszteség megállapítására mind az üres telek, mind pedig a beépített ingatlan részkisajátítása esetében akkor kerülhet sor, ha a visszamaradt ingatlan értéke és a kisajátított részért kapott kártalanítás együttes összege nem éri el az ingatlannak a kisajátítás előtti értékét. Ebben az esetben a visszamaradt terület, illetőleg a rajta levő építmények értékének csökkenését úgy kell meghatározni, hogy az egész ingatlannak a kisajátítási kártalanítás szabályai szerint megállapított értéke és a visszamaradt résznek ugyanilyen módon megállapított értéke közötti különbözetből le kell vonni a kisajátított terület után járó kártalanítási összeget. 167