Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

hogy a bérlők igény jogosultságukra tekintettel részesültek lakáskiutalásban és nem a kisajátítási eljárásra tekintettel. Hivatkozott arra is, hogy a bérlők lakáshasználatbavételi díjat fizettek. Az ítélet rendelkezése ellen az alperes nyújtott be fellebbezést és az egész épület légköbméteréből kérte a 40%-os levonást. A fellebbezés az alábbiak szerint alapos. Az 1972. március 24-én megtartott egyezségi tárgyaláson a bérlők bejelentették, hogy cserelakásra igényt tartanak. A fentiekből egyértelműen kitűnik az, hogy a kisajátított ingatlan e lakrésze is lakott volt. A felperes érvelése az esetben lenne elfogadható, ha a lakók elhelyezéséről maga gondoskodott volna, illetőleg a kisajátítás elrendelésének időpontja előtt a lakásügyi hatóság — kérelmükre tekintettel — a bérlőket lakáskiutalásban részesítette volna. A PK 23. számú állásfoglalás szerint, ha az épületben lakó személy elhelyezéséről a kisajátítás következtében a kisajátítást kérőnek, illetőleg a lakásügyi szervnek kell gondoskodnia, a kártalanítási összeget a lakott állapot figyelembevételével kell megállapítani. A lakások elosztásáról és a lakásbérletről szóló 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet 98. §-ának (1) bekezdése szerint megszűnik a lakásbérleti jogviszony akkor is, ha az ingatlant kisajátították. A kártalanítás szempontiából közömbös az a körülmény, hogy a bérlő lakáshasználatbavételi díjat fizet. A 2/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet 3. §-a (1) bekezdésének b) pontjából következően a bérlők a két lakás használatbavételi díja közötti különbözetet voltak kötelesek megtéríteni. (Veszprémi Megyei Bíróság Pf. II. 20 966/1973. sz., BH 1975/2. sz. 68.) 113. Részkisajátítás esetén a visszamaradt terület, illetőleg a rajta levő építmény értékének csökkenését az egész ingatlannak a kisajátítási kártalanítás szabályai szerint megállapított és a visszamaradt résznek ugyanilyen módon megállapított értékének egybevetésével kell megállapítani; a viszszamaradt területen emelt épület értékét lakottság címén nem lehet csökkenteni. Nincs jelentősége annak, hogy a telek kisajátított részét nem lehetett volna önállóan ériékesíteni [Ptk. 172. §, 1965. évi 15. sz. tvr. 13. §, 13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. r. 44. §, 1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. r. 29. § (1) bek.,PK24. sz.]. Az államigazgatási hatóság az alperes kérelmére lakásépítés és út céljára kisajátított a felperesek tulajdonában álló 264 fj-öles házasingatlan végéből 91 D-öl területet. A kisajátítással érintett ingatlan a község központjától kb. három percnyi távolságra, portalanított út mentén fekszik. A telken egy L alakú lakóépület áll, amelyben három lakás és egy műhelyhelyiség van. Az utcai lakást, amely két szobából, konyhából, kamrából, előtérből és W. C-ből áll, a felperesek lakják. Az ehhez a telek hátsó része felé csatlakozó egy szobából, konyhából és kamrából álló lakásban bérlő lakik. Az ezt követő, ugyanilyen beosztású lakást a hozzátartozó udvarrésszel együtt a felperesek 1969 decemberében eladták a benne lakó bérlőknek. E lakás után következik a műhelyhelyiség, emögött az az udvar és kertrész helyezkedik el, amelyből a kisajátítás történt. Az alperes kártalanításul felajánlott a kisajátított 91 D-ölért D-ölenként 80 Ft-os egységár figyelembevételével 7280 Ft-ot, az ingatlanon található 166