Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

lásából kitűnően az ingatlant a 13/1970. (IV. 21.) PM—IM sz. rendelettel módosított 1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. rendelet (Kr.) 17. §-a alapján értékelte, az értéknövelő és értékcsökkentő tényezők figyelembevételével azonban a felajánlott összeget megfelelőnek találta. A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet megváltoztatta és az alperest a felajánlott összeget meghaladóan 64 000 Ft megfizetésére kötelezte. A másodfokú bíróság részletesen értékelte a különböző helyrajzi számok alatt felvett és kisajátításra került ingatlanok adottságait. Megállapította, hogy a parcellák közül kettő külön-külön beépíthető lenne. A megyei bíróság a kialakult forgalmi értékre figyelemmel 400 D-öl terület értékét •-ölenként 300 Ft-ban állapította meg. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. Tévesen és megalapozatlanul állapította meg a bíróság, hogy a kisajátított ingatlanból két parcella bármikor magánerőből beépíthető lenne. A 2/1971. (I. 17.) EVM sz. rendelettel közzétett Országos Építésügyi Szabályzat első kötete 6. §-a (1) bekezdése a) pontjának, valamint 79. §-ának rendelkezéseire figyelemmel a temetők közösségi létesítmények. Ennek megfelelően a temetők területét „intézmény területnek" kell tekinteni. A temető területe tehát nem minősíthető a város magánerőből történő beépítésre kijelölt részén levő ingatlannak. A per adataiból megállapíthatóan a temetőrész felszámolását követően a kisajátított ingatlan az ipari területen elhelyezhető létesítmények építésére fog szolgálni. Ebből következően a kisajátított területet a temető felszámolása után sem lehet magánerőből történő beépítésre kijelölt területnek tekinteni. A kártalanítás megállapításánál tehát a Kr. 18. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni. A másodfokú bíróság így jogszabálysértéssel alapította ítéleti döntését a Kr. 17. §-ának (1) bekezdésében írt — a magánerőből történő beépítésre is kijelölt „teleknek" minősülő ingatlanokra irányadó — rendelkezésekre. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a másodfokú bíróság ítélete — a kifejtett jogi álláspont mellett is — megalapozatlan. A perben meghallgatott szakértő a telek értékét 400 •-ölig d-ölenként 140 Ft-ban javasolta megállapítani, a forgalmi értéket 300—400 Ft-ban jelölte meg. A forgalmi értékre vonatkozóan azonban a szakvélemény egyetlen összehasonlító adatot sem tartalmaz. A bíróságnak a forgalmi érték tisztázása érdekében — elfoglalt jogi álláspontja mellett is — további bizonyítást kellett volna lefolytatnia és csak annak eredményeként lehetett volna megalapozottan állást foglalnia a kisajátított terület értékének meghatározása tekintetében. Az előadottakra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az első fokú bíróság ítéletét helyben hagyta. (P. törv. II. 20 731/1972. sz., BH 1973/6. sz. 231.) 103. Ha az örökhagyó tulajdonszerzésekor az ingatlan magánerőből beépítésre kijelölt területen volt, rendezési terv, illetőleg államigazgatási határozat azonban még az örökös tulajdonszerzését megelőzően a területet ipartelepülési célra jelölte ki, az örökös a kisajátítási kártalanítást az ingatlan e jellegének alapulvételével igényelheti [1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. r. 17., 21. §]. A városi tanács vb igazgatási osztálya kisajátította a perbeli ingatlanokat az alperes javára, amely ingatlanok természetben összefüggenek és 147