Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

Márpedig a városok és községek beépítésre szánt belterületén levő földek mezőgazdasági rendeltetésűnek még akkor sem tekinthetők, ha időlegesen mezőgazdasági termelést is folytatnak rajtuk, mert ezeknek a rendeltetése a beépítés, nem pedig a mezőgazdasági művelés. A város (község) belterületének magánerőből történő beépítésére is kijelölt lakó- vagy üdülőterületi részén levő földrészlet tehát teleknek minősül és a Kr. 17. §-a szerint értékelendő akkor is, ha egyébként a kisajátítás időpontjában mezőgazdasági művelés alatt állott. Ilyen kijelölés hiányában a belterületi ingatlant — ha az egyébként teleknek minősül — a Kr. 18. §-a szerint, ha pedig teleknek nem minősíthető, mint belterületen levő mezőgazdasági ingatlant kell a Kr. 1. §-a szerint értékelni. A kisajátított ingatlan értékének megállapításánál az egyezségi tárgyalás kitűzéséről szóló értesítés kézhezvételének az időpontja az irányadó [9/1970. (IV. 21.) Korm. sz. rendelettel módosított 13/1965. (VII. 24.) Korai, sz. r. 46. §]. Az eljárt bíróságoknak ahhoz, hogy a perbeli ingatlanokat a kisajátítási jogszabályok rendelkezéseinek megfelelően helyesen minősítsék és így a felperesek részére a jogszabály szerint járó kártalanítást állapítsák meg, az építésügyi hatóság megkeresésével azt kellett volna tisztázniuk, hogy a kisajátítással érintett terület a fenti időpontban községrendezési terv vagy más hatósági rendelkezés szerint magánerőből történő beépítésre is ki volt-e jelölve. Ha igen, az ingatlanok a fentiek értelmében teleknek minősülnek, függetlenül attól, hogy van-e közterülettel érintkező homlokvonaluk, ez milyen szélességű és általában milyenek az egyéb adottságai. Ezek ugyanis nem a minősítést, hanem csupán az ingatlanok értékét és így az értük megállapítandó kártalanítás összegét befolyásolják. (P. törv. II. 20 113/1974. sz., BH 1975/2. sz. 67.) 102. A temető közösségi létesítmény, kisajátítása esetén nem lehet magánerőből történő beépítésre kijelölt területnek tekinteni [2/1971. (I. 17.) ÉVM sz. r.-tel közzétett OÉSZ első kötet 6., 79. §, 1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. r. 17., 18. §]. A városi tanács vb igazgatási osztálya az alperes kérelmére kisajátított a felperesnek különböző helyrajzi számok alatt felvett 2 kat. hold 1290 D-öl területű ingatlanából 1286 D-ölet. Az államigazgatási eljárás során a kisajátítást kérő 400 D-ölig n-ölenként 140 Ft, az ezen felüli területért D-ölenként 25 Ft kártalanítást ajánlott fel. A felperes a felajánlott kártalanításon felül keresetében további 72 860 Ft megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az első fokú bíróság a perben szakértőt rendelt ki. A szakértő megállapítása szerint az ingatlan a kisajátítás előtt temető volt, közművesítetlennek tekintendő. A visszamaradt ingatlanon áll a temetőőr lakóháza, amelybe a víz és a villany be van vezetve. A szakértő a telek értékét a felajánlott összeggel egyezően állapította meg azzal, hogy hasonló fekvésű, házhelynek alkalmas telek forgalmi értéke 300—400 Ft Ű-ölenként. Az alperes a kereset elutasítását kérte, mivel a kisajátított terület soha nem volt építési telek, temető céljára volt hasznosítva. Az első fokú bíróság a felperes keresetét elutasította. ítéletének indoko146