Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

gya, akkor az általános szabály — az említett tvr. 17. §-a — értelmében a tulajdonost, vagyis a termelőszövetkezetet a kisajátított ingatlanért kártalanítás illeti meg. Minthogy a kisajátítással érintett ingatlan a felperes tulajdona volt, a felperesnek pénzbeli kártalanítás jár. A pénzbeli kártalanítás összegét — állapítja meg továbbá az ítélet indokolása — a járásbíróság tévesen határozta meg, mert a kisajátított terület mélyfekvésű, vízállásos és ezért nem áll mezőgazdasági művelés alatt. Ennek következtében az értékelésének a Kr. 18. §-a (1) bekezdésének második fordulata szerint kell történnie, vagyis • -ölenként 15 Ft kártalanítás jár, nem pedig a kataszteri tiszta jövedelmének a Kr. 1. §-ának (1) bekezdése szerinti szorzata. Ennek megfelelően a felperes részére 14 844 Ft többletkártalanítás jár. A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az 1965. évi 15. sz. tvr. 9. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha a kisajátítási cél megvalósításához mezőgazdasági termelőszövetkezet közös használatában álló földre van szükség, a termelőszövetkezet által használt, állami tulajdonban álló föld megfelelő része tekintetében a földhasználati jogot kell visszavonni. Ebben az esetben nem ingatlannak kártalanítás ellenében történő kisajátításáról, hanem kisajátítási cél megvalósítása érdekében ingatlan igénybevételéről és ezzel kapcsolatban a földhasználati jog visszavonásáról van szó. Azt, hogy e rendelkezés alkalmazása szempontjából mely földeket kell a termelőszövetkezet közös használatában levőnek tekinteni, a 9/1970. (IV. 21.) Korm. sz. rendelettel módosított 13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. rendelet (R.) 3. §-a határozza meg. Ennek c) pontja szerint ilyennek kell tekinteni azt a földet is, amely az a)—b) pontban felsoroltakon felül egyéb törvényes jogcímen került a termelőszövetkezet használatába. A használat törvényes jogcíme egyebek között az állam részéről tulajdonba történt átengedés is, ezért a tvr. 9. §-ának (1) bekezdése szerint kell eljárni akkor is, ha a kisajátítási cél megvalósításához — mint a jelen esetben is — termelőszövetkezet tulajdonába átengedett földre van szükség.. A megyei bíróságnak ezzel ellentétes álláspontja téves. Az R. 34. §-ának (1) bekezdése szerint kisajátítási cél megvalósítása érdekében a földhasználati jog visszavonása és a csereingatlan használatba adása az igazgatási osztály hatáskörébe tartozik. A bíróság tehát nem dönthet abban a kérdésben, hogy a föld igénybevételének földhasználati jog visszavonásával vagy pedig kisajátítással kell-e történnie. Hatáskörébe mindkét esetben az 1965. évi 15. sz. tvr. 15. §-ának (2) bekezdése értelmében a kártalanítás összegének megállapítása tartozik. Az eljárt bíróságoknak tehát az alperest — védekezésére, valamint arra tekintettel, hogy a per adatai a felperes használatában az igénybevett területet meghaladó állami tulajdonban álló föld van — fel kellett volna hívniuk, hogy a földhasználati jog visszavonását, illetve a kisajátítási határozat megfelelő módosítását az államigazgatási hatóságnál szorgalmazza. E hatóság jogerős döntéséig a per tárgyalását a Pp. 152. §-ának (1) bekezdése alapján fel kellett volna függeszteniük, a továbbiakban pedig a kereseti kérelmet e döntés figyelembevételével kellett volna elbírálniuk. (P. törv. II. 20 014/1974. sz., BH 1975/4. sz. 174.) 139