Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

melőszövetkezet tulajdonában és használatában álló 34 kat. hold 1536 D-öl területű ingatlanból 1070 D-ölet. A kisajátítással érintett ingatlan a város belterületének ipartelepítésre kijelölt részén fekszik. A kisajátítási eljárás során az alperes úgy nyilatkozott, hogy ha a kisajátítással érintett ingatlan az állam tulajdonában van és a felperes annak csupán használója, kártalanítást nem ajánl fel. Arra az esetre, ha az ingatlan a felperes tulajdonában áll, a kataszteri tiszta jövedelme 300-szoros szorzatának megfelelő 1206 Ft kártalanítást ajánl fel a kisajátított területért. Az államigazgatási hatóság a határozatának indokolása szerint azt állapította meg, hogy a szóban levő ingatlan a felperes tulajdonában van és ezért az alperest a felajánlott kártalanítás megfizetésére kötelezte. A felperes a felajánlott kártalanítást nem fogadta el és többletkártalanítás iránt a járásbíróság előtt pert indított. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az általa felajánlott kártalanítás megfelelő, de védekezett azzal is, hogy a felperes állami tartalékterületet használ és ezért a kártalanításnak ennek terhére kellett volna történnie. Lényegében tehát az volt a védekezése, hogy az igénybe vett terület erejéig a felperes által használt, állami tulajdonban álló föld tekintetében a földhasználati jogot kellett volna visszavonni. A városi és járási földhivatalnak a járásbíróság mégkeresésére adott válasza szerint a felperesnek a város ipari övezetében 99 kat. hold 1389 D-öl nagyságú állami tartalékterület van a használatában. A járásbíróság az alperest a felperes részére 10 854 Ft többletkártalanítás és ennek 1971. április 16-tól járó 5%-os kamata megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan pedig a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a perbeli ingatlan zöldövezetben fekszik, ezért a 13/1970. (IV. 21.) PM—IM sz. rendelettel módosított 1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. rendelet (Kr.) 18. §-ának (1) bekezdése értelmében a mezőgazdasági ingatlanokra vonatkozó értékelési szabályok szerint kell a kártalanítást megállapítani. A meghallgatott szakértő a kataszteri tiszta jövedelem 3000-szeres szorzatának megfelelő kártalanítás megállapítását javasolta, ami az ingatlan adottságainak megfelel. Ennek megfelelően a felperest 12 060 Ft kártalanítás illeti meg, amelyből az alperes által felajánlott összeget levonva, különbözetként 10 854 Ft jár. Az alperesnek a földhasználati jog visszavonásával kapcsolatos védekezésével a járásbíróság nem foglalkozott. Az ítélet ellen a felek és az ügyészség fellebbezéssel élt. A felperes fellebbezése a marasztalási összeg felemelésére, az alperesé pedig a kereset elutasítására irányult. E kérelmét arra alapította, hogy az 1965. évi 15. sz. tvr. 9. §-ának (1) bekezdése értelmében a felperes által használt állami tartalékterület megfelelő része tekintetében a földhasználati jogot kellett volna visszavonni, tehát a felperes részére pénzbeli kártalanítás nem jár. Az ügyészség pedig a marasztalási összeg leszállítását indítványozta. A megyei bíróság a marasztalási összeget 14 844 Ft-ra, a kamat mértékét pedig évi 15%-ra emelte fel. Az alperesnek a földhasználati jog visszavonásával kapcsolatos álláspontját nem fogadta el azzal az indokolással, hogy az 1965. évi 15. sz. tvr. 9. §-ának (1) bekezdése csak akkor alkalmazható, ha a termelőszövetkezet közös használatában álló földet sajátítanak ki. Ha viszont a termelőszövetkezet tulajdonában álló föld a kisajátítás tár138