Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

céljából a részére ideiglenesen átengednek. Ezért a használatért a felperes ellenértéket nem fizetett. E megegyezést követően a felperes a telkén téglafalú, féltetős, 13 m2 alapterületű garázst épített 20 000 Ft beruházási költséggel és a gépkocsiját ebben helyezte el. A garázs a két telek közötti kerítéshez közelebb fekszik, mint a lakóház, de nem érinti a mezsgyét. Az átengedett területsávról az alperesek a kerítésüket a házuk felé beljebb vitték, ennek következtében a felperes bejárata szélesebbé vált, és így a garázst a gépkocsijával akadálytalanul meg tudta közelíteni. A peres felek között 1969 őszén a viszony megromlott. Az alperesek 1970 márciusában a lakóházukhoz toldalékrész, valamint garázs építésére engedélyt kaptak, a kérelmüket a felperes férje aláírta. Az alperesek 1970 februárjában, majd júliusában felhívták a felperest, hogy az átengedett területsávot bocsássa vissza a birtokukba. A felperes a felhívásoknak nem tett eleget, hanem 1970 júliusában keresetet nyújtott be. Módosított keresetében arra kérte az alperesek kötelezését, hogy a perbeli — korábban használatra átengedett — terület birtokát az 1965. évi állapotnak megfelelően továbbra is biztosítsák az ő részére. Hajlandónak mutatkozott 3,3 m2 terület megvásárlására is. Azzal érvelt, hogy ha az alperesek a terület használati jogát visszavonják, a gépkocsijával nem tud a garázsába beállni, és így kárba vész az annak építésére fordított összeg. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Arra hivatkoztak, hogy az engedély alapján építkezni kívánnak s a kérdéses területet a felperesnek csak átmenetileg szívességből engedték át. Az államigazgatási hatóság szakigazgatási szerve az ingatlanok kis méretére való tekintettel a két ingatlan közötti telekhatár módosítását nem engedélyezte. Az első fokú bíróság a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság az alpereseket annak tűrésére kötelezte, hogy a felperes az ingatlanukból a garázsának közepes nagyságú személygépkocsival az utcáról való megközelítésére szolgáló területsávot a jelenlegi állapotnak megfelelően használhassa. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Ptk. 164. §-ának (3) bekezdésében szabályozott átjárási szolgalomról, szükségbeli utat biztosító átjárási jogosultságról ugyanis csak akkor lehet szó, ha valamely föld (telek) nincs összekötve megfelelő közúttal. Ebből következően senki sem köteles az ingatlanának a szomszédos telek előnyösebb vagy kényelmesebb használata, megközelítése stb. érdekében történő igénybevételét akkor is tűrni, ha ez a telek egyébként megfelelő közúttal össze van kötve, és így arról az ingatlanra közvetlen bejárás nyílik. A felperes ingatlana a kiépített G. utcával határos, és erről megfelelő bejárata volt már a peres felek között létrejött megállapodás előtt is. Az alperesek tehát a törvénynél fogva nem kötelesek tűrni, hogy a felperes a telkére gépkocsival történő bejárás végett az ingatlanuk egy részét igénybe vegye, annál kevésbé, mert a házasingatlan rendeltetésszerű használata nem feltételezi az udvarba gépkocsival történő bejárás lehetőségét. Ha ez a lehetőség nincs meg, ez még az ingatlant nem teszi rendeltetésszerű használatra alkalmatlanná. 136