Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

A fellebbezési eljárás során a másodfokú bíróság a szakértőket és a feleket ismételten meghallgatta. A felperes ragaszkodott ahhoz, hogy az első fokú bíróság által a tulajdonába adott ingatlanrészt megtarthassa. Az alperes ezt ellenezte azzal az indokkal, hogy az ő illetősége kisebb értékű. Nem ellenezte azonban az alperes azt, hogy a 300 D-öl önállóan leválasztható telekrész tulajdonjogát a felperes kapja meg, ha az ő tulajdoni illetőségének értékét megtéríti. Hozzájárult ahhoz is, hogy a leválasztható építési telket szabad kézből értékesítsék és a vételáron megosztozzanak. A felperes egyik ajánlatot sem volt hajlandó elfogadni. A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet megváltoztatta és a keresetet * elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy a PK 10. számú állásfoglalás szerint lehetnek olyan esetek, amikor a közös tulajdon megszüntetése iránti kereset alaptalannak mutatkozik és ezért azt el kell utasítani. A peres felek viszonylatában ez az eset áll fenn azért, mert a közös tulajdon megszüntetésének az első fokú bíróság által választott módja az alperesre nézve méltánytalan. A felperes ugyanis egy forgalomképes és beépíthető telket kapott volna, az alperesnek viszont csak a felek által közösen lakott házon fennálló tulajdoni illetősége növekedett volna meg. A lakott ház pedig nem képvisel olyan értéket, mint a beépíthető telek. A másodfokú bíróság megkísérelte, hogy a közös tulajdon megszüntetése kérdésében olyan megoldást találjon, amely egyik fél számára sem jelentett volna méltánytalan előnyt vagy hátrányt, ilyen megosztásban azonban a felek nem tudtak megállapodni. Ezért a keresetet elutasította. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott. A másodfokú bíróság a keresetet azzal az indokkal utasította el, hogy a közös tulajdon megszüntetésének az első fokú bíróság által választott módja az alperes részére hátrányos, egyéb megosztási módban pedig a peres felek nem tudtak megállapodni. A Ptk. 148. §-a értelmében a közös tulajdont természetbeni megosztással, értékesítéssel, valamint úgy lehet megszüntetni, hogy a közös tulajdon tárgyait vagy azok egy részét a bíróság megfelelő ellenérték fejében egy vagy több tulajdonostárs tulajdonába adja. Ezek a megosztási módok azonban nem kizárólagosak. Vegyes megosztási mód is alkalmazható, amint azt a PK 10. számú állásfoglalása II. pontjának indokolása kifejti. Ha pedig az előbb említett módozatok mellett a közös tulajdon nem szüntethető meg, végső sorban elrendelhető a közös tulajdonnak árverés útján történő megszüntetése is. Az állásfoglalás I. pontja szerint a bíróság a közös tulajdon megszüntetésének azt a módját nem alkalmazhatja, amely ellen mindegyik tulajdonostárs tiltakozik. Abból az okból, hogy a közös tulajdon megszüntetésének az első fokú bíróság által alkalmazott módját a másodfokú bíróság az alperesre nézve méltánytalannak találta, az alperes által javasolt módjaiban pedig a peres felek nem tudtak megegyezni, a keresetet még nem lehetett volna elutasítani. Vizsgálni kellett volna, hogy van-e olyan megszüntetési mód, amely ellen a felek egyöntetűen nem tiltakoznak, s amelynek alkalmazása egyik félre sem jelent számottevő méltánytalanságot. A közös tulajdon megszüntethető lenne úgy is, hogy a felperes kapja meg az első fokú bíróság által részére juttatott, önálló ingatlanként kialakítandó 300 D-öl nagyságú területet, a visszamaradó ingatlanrész pedig teljes egészében az alperes tulajdonába kerüljön. Ilyen megosztás mellett az a fél, aki 122