Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

A fentebb idézett PK 10. sz. állásfoglalás III. pontja szerint, ha a közös tulajdonban álló olyan házról van szó. amelyben az egyik tulajdonostárs bennlakik, akkor — ha az az ő anyagi helyzete folytán lehetséges és egyébként sem méltánytalan — a bennlakót a magához váltásra ilyen kötelezettségvállalás nélkül is lehet kötelezni. Vitathatatlan, hogy az idézett állásfoglalás a bennlakó tulajdonostárs lakásszükségletének további zavartalan biztosításához fűződő érdekét szolgálja azzal, hogy részére — ha ennek feltételei egyébként fennállanak — a másik tulajdonostárs tulajdoni hányadának magához váltását erre vonatkozó kötelezettségvállalás nélkül is lehetővé teszi. Következik viszont az állásfoglalásból ennek az ellenkezője is. Ha tehát a tulajdonostárs nem lakik a házban, akkor — kötelezettségvállalás nélkül — nem kötelezhető arra, hogy a másik tulajdonostárs tulajdoni hányadát magához váltsa. A most elbírálás alatt álló esetben a peres felek egyike sem bennlakó tulajdonostárs, az alperes a dolog természeténél fogva nem is lehet az, a felperesek tulajdoni hányadának megfelelő lakásában pedig szintén bérlő lakik. Az alperes a perben kezdettől ellenezte a közös tulajdonnak a felperesek tulajdoni illetőségének magához váltása útján való megszüntetését. Ezért a fentebb kifejtettek értelmében a megszüntetésnek ez a módja nem felel meg a jogszabály [Ptk. 148. § (2) bek.] helyes értelmének. Az első fokú bíróságnak tehát nem lehetett volna az alperest akarata ellenére a felperesek tulajdoni hányadának magához váltására kötelezni. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperesek keresetét elutasította [Pp. 253. § (2) bek.]. (Legf. Bír. Pf. I. 21 239/1972. sz., BH 1973/10. sz. 372.) 85. A közös tulajdon megszüntetésének a törvényben felsorolt módjai közül a bíróság nem alkalmazhatja azt, amely ellen mindegyik tulajdonostárs tiltakozik. A közös tulajdon megszüntetésére irányuló keresetet tehát nem lehet elutasítani egyedül azért, mert a megszüntetés módjában a felek nem tudnak megegyezni (Ptk. 148. §, PK 10. sz.) A peres felek házastársak voltak. Házasságukat a bíróság felbontotta. A közös tulajdonukban álló lakóház 5/i2 részben a felperes, V12 részben pedig az alperes tulajdona. Mindkét peres fél ebben a házban lakik. A felperes keresetében a közös tulajdon megszüntetését kérte. Majd módosított keresete szerint úgy kívánta a közös tulajdon megszüntetését, hogy ő tulajdonába kerüljön. A fennmaradó terület a lakóházzal pedig továbbra az ingatlanból 300 D-öl terület a rajta levő melléképületekkel együtt az is közös tulajdonukban maradjon úgy, hogy ebben az alperes az értékek elszámolásának eredményéhez képest nagyobb tulajdoni illetőséget kapjon. Az első fokú bíróság a közös tulajdont megszüntette, az ingatlanból 300 •-ölet a felperes tulajdonába adott, az ezt meghaladó terület és a lakóház tekintetében pedig a peres felek tulajdoni illetőségét úgy módosította, hogy ennek 2/15 része a felperest, 13/is része pedig az alperest illeti. Ezt azzal indokolta, hogy a közös tulajdon ilyen módon történő megszüntetésének nem volt akadálya. így megvalósítható az az érték szerinti megosztás is, amelyet a peres feleknek az egész ingatlanon fennállott tulajdoni hányada és az ingatlanra a felperes által fordított beruházás indokol. Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. 121