Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

kozó rendelkezéseit csak a hatálybalépés előtt már megkötött és az illetékes állami szervhez — a forgalmi érték megállapítása vagy az illeték kiszabása végett — bemutatott szerződésekre nem kell alkalmazni. Ez utóbbi rendelkezésből az következik, hogy amennyiben a tulajdonostársak között közös tulajdon megszüntetésére az említett rendeletek hatálybalépését követően kerülne sor, úgy e jogszabályokban rögzített tulajdonszerzést korlátozó rendelkezéseket figyelembe kell venni, alkalmazni kell. A 25/1971. (X. 5.) ÉVM—IM sz. együttes rendelet 10. §-a (1) bekezdésének, valamint a 26/1971. (X. 5.) ÉVM—IM sz. együttes rendelet 8. §-a (1) bekezdésének rendelkezése szerint a tulajdont szerezni kívánó fél azt a körülményt, hogy tulajdonszerzése jogszabályi korlátozásba nem ütközik, az illetékes tanácsi szerv által záradékolt nyilatkozattal igazolja. Az első fokú bíróság az előbbiekben részletezett körülményeket azonban egyáltalán nem vizsgálta, de a közös tulajdonban álló ingatlan valóságos értékének megállapításához az eddig felderített adatok sem elégségesek. Az első fokú ítélet így megalapozatlan, érdemi felülbírálásra nem alkalmas, s miután a szükséges valamennyi tény tisztázása olyan nagyobb terjedelmű bizonyítást igényel, mely a megyei bíróság feladatkörét meghaladja, ezért az első fokú ítéletet a megyei bíróság hatályon kívül helyezte. [Veszprémi Megyei Biróság Pf. I. 20 113/1972. 'sz., BH 1973/11. sz.," 401.] 78. Ingatlan természetbeni megosztását csak olyan államigazgatási határozat alapján lehet elrendelni, amely biztosítja, hogy az engedély megadásánál alapul szolgáló vázrajz szerinti megosztásnak s e megosztás keresztülvezetésének nincs és nem lesz államigazgatási akadálya [29/1971. (XII. 29.) ÉVM sz. r. 25—27. §, PK 10. sz. VII/d.J. A perben megjelölt összesen 445 D-öl területű ingatlan % részben az alperes, V4—V4 részben pedig a felperesek tulajdonában áll. Ezeken az ingatlanokon a felek előadása szerint ház nem áll, bár a telekkönyvi szemle 42. hrsz. alatt házat is feltüntet. A 47. hrsz. ingatlan 158 D-öl nagyságú udvar, amely a telekkönyvi adatok szerint közös a 43. és 46. hrsz. alatt felvett házzal. Az adatokból arra lehet következtetni, hogy ez utóbbi — tehát a 43. és 46. hrsz. ingatlanokon álló — házak a felperesek tulajdonában vannak, míg az alperes háza a 40. hrsz. alatt felvett 727 •-öl területű ingatlanon fekszik. Ez az utóbbi ingatlan szomszédos a peres felek közös tulajdonában levő 41., 42. és 47. hrsz. ingatlanokkal, a közös tulajdonban levő ingatlanok tehát a peres felek házai közé esnek. A peres felek között birtokvita keletkezett amiatt, mert az alperes egy kőfalat meghosszabbított és ezáltal elzárta a felperesek udvarára szolgáló bejáratot. A járásbíróság ítéletével az alperes magatartását birtokháborításnak minősítette és annak 30 napon belüli megszüntetésére kötelezte. A megyei bíróság végzésével az első fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte. A járásbíróság által megismételt eljárás során az alperes a 41., 42. és 47. hrsz. ingatlanokra a fentiek szerint fennálló tulajdonközösség megszüntetése végett viszontkeresetet terjesztett elő. A bíróság végzésével a tárgyalást a Pp. 152. §-ának (1) bekezdése alapján felfüggesztette és az alperest arra hívta fel, hogy az ingatlanok természetbeni megosztásához szükséges vázrajzot és a szükséges jogerős államigazgatási határozatot szerezze be. Az alperes a bíróság felhívására bemutatta a megyei tanács vb járási 108