Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

bíróság a tulajdonostársak közt felmerült birtoklási és használati (haszno­sítási) vitát úgy rendezze, hogy a használat, illetőleg a hasznosítás módját maga állapítsa meg. Ez a rendezés nagy körültekintést kíván. A tulajdoni hányad kétségtelenül döntő szempont, hiszen a hasznok a tulajdonostár­sakat eszerint illetik meg, de — különösen házingatlanok esetében — nagy jelentőségűek az okszerű gazdálkodás követelményei és az egyéb jogos, a dologhoz fűződő törvényes érdekek is. E szempontok vizsgálata azt is eredményezheti, hogy a birtoklás, haszná­lat mértéke eltér a tulajdoni hányad szerinti aránytól. A tulajdonostársak által lakott családi házban a helyiségek és a telek birtoklási, használati módjának rendezésénél pusztán a tulajdoni arányra és ebből kiindulva a helyiségek számára, térfogatára és a telek térmértékére alapított elrende­zés gyakran vezethet helytelen eredményre. Ilyenkor az érdekeltek szemé­lyes körülményei, a bentlakók száma, az ésszerű lakáskialakítás, a helyisé­gek közös használatának a lehetőség szerinti elkülönítése, a kertnek vagy gazdasági célra egyébként használható teleknek minél gazdaságosabb és az esetleges további vitákat lezáró elhatárolása lehetnek olyan szempontok, amelyek a tulajdoni hányadok szerinti megosztástól való eltérést indokol­hatják. A másodfokú bíróság a tulajdoni arányokhoz ragaszkodva oly módon szabályozta a használatot, hogy az I. r. alperesnek konyha, fürdőszoba és W. C. helyisége akkor lesz, ha ezeket az alperes az előre kiszámított 7026 Ft-os költségen a garázs átalakításával megépítteti. A bíróság nem adott lehetőséget arra sem, hogy az I. r. alperes a lakás mellékhelyiségeit leg­alább addig használja, amíg az ő lakásához tartozó új mellékhelyiségek el­készülnek. Ugyanakkor arra kötelezte az I. r. alperest, hogy a birtokában levő azokat a helyiségeket, amelyeknek a használatát a felperesnek, illető­leg a II. r. alperesnek biztosította, 30 napon belül adja át az említetteknek. A használatnak ilyen módon való rendezése nem felel meg annak a tör­vényi rendelkezésnek, amely szerint a tulajdonostársak mindegyike jogo­sult ugyan a dolog birtoklására és használatára, de ezt a jogot egyikük sem gyakorolhatja a többiek jogainak és a dologhoz fűződő törvényes érdekei­nek sérelmére (Ptk. 140. §). Megalapozatlan a másodfokú bíróságnak az az állásfoglalása, hogy az I. r. alperes 7026 Ft-os költséggel a garázst átalakíthatja fürdőszobának, és hogy ez az összeg a fürdőszoba felszerelésével felmerülő költséget is fedezi, sőt arra is elég, hogy az I. r. alperes a fürdőszobában W. C-t is létesítsen. Az I. r. alperes már a fellebbezési eljárásban utalt arra, hogy ez az összeg rendkívül alacsony, ezért költségvetést csatolt, amely szerint a szóban forgó átalakítás költsége 25 000 Ft-ot is meghaladna. Nem vizsgálta a másodfokú bíróság az I. r. alperes személyes körülmé­nyeit sem, így különösen azt, hogy a nyugdíjas I. r. alperes képes-e az át­alakítási költségek reá eső részének viselésére. A per adatai szerint ugyanis az I. r. alperes házastársi tartásdíjat is fizet és fizeti a ház építésével kap­csolatos OTP kölcsöntartozást. Nem vizsgálta a másodfokú bíróság továbbá azt sem, hogy építési en­gedélyre van-e szükség ahhoz, hogy a felek által garázsnak nevezett helyi­ségből fürdőszobát, esetleg konyhát alakítsanak ki. Hiányzik az átalakítás műszaki leírása is. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság 102

Next

/
Oldalképek
Tartalom