Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

szakigazgatási szerv ugyanezen a napon kelt határozatával a lakást kiutalta az alperes részére, aki be is költözött K. I. volt bérleményébe. A felperesek fellebbezése folytán a megyei tanács vb járási hivatala igazgatási osztálya felfüggesztette az államigazgatási eljárást a jelen per jogerős befejezéséig. A perbeli házingatlan földszintjén két lakás van. Az egyiket R. Gy., a másikat H. M. bérli. A járásbíróság ítéletével a felperesek kizárólagos használatába adta az általuk lakott magasföldszinti lakást, továbbá a P. S. által bérelt magasföldszinti lakást, valamint a földszinten levő, H. M. és R. Gy. által bérelt mindkét lakást, továbbá az ingatlannak a földes út felől megközelíthető teljes hátsó udvarrészét a rajta álló melléképülettel. Ennek megfelelően viszont az alperes kizárólagos használatába került az apja és testvére által bérelt két emeleti lakás és a magasföldszinten levő, most már az általa lakott, korábban K. I. által bérelt lakás, valamint a K. utca felől megközelíthető teljes udvarrész. Közös maradt a lépcsőház és egyéb mellékhelyiségek, továbbá a K. utcai bejárat. A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a magasföldszinten levő, korábban K. I. által bérelt lakást a felperesek kizárólagos használatába, az R. Gy.-féle, földszinten levő lakást pedig az alperes kizárólagos használatába adta. Kötelezte egyben az alperest arra is, hogy az általa elfoglalva tartott lakást bocsássa 30 nap alatt a felperesek rendelkezésére, és megállapította, hogy az alperes az 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet (a továbbiakban: R.) 121. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti elhelyezésre tarthat igényt. A másodfokú bíróság ítéletének az ellen a része ellen emelt törvényességi óvás, amelyben az alperest az általa elfoglalva tartott magasföldszinti lakás kiürítésére kötelezte, alapos. A felperesek a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 8. sz. állásfoglalása értelmében a bírósághoz fordulhattak a közös tulajdonban levő perbeli házasingatlan birtoklása és használata kérdésében való döntés végett. A bíróság a birtoklás és használat módját a tulajdoni arányoknak, a tulajdonostársak jogainak és a dologhoz fűződő törvényes érdekeinek, valamint az okszerű gazdálkodás követelményeinek megfelelően szabályozza. A Ptk. 140. §-a értelmében a közös tulajdonban álló dolgok birtoklására és használatára a tulajdonostársak mindegyike jogosult; e jogot azonban egyikük sem gyakorolhatja a többiek jogainak és a dologhoz fűződő érdekeinek sérelmére. Erre a rendelkezésre figyelemmel tehát az alperes jogszerűen igényelhette, hogy mint tulajdonostárs a közös tulajdonban álló házban önálló lakáshoz jusson. Annak nincs jelentősége, hogy az alperes szülei is a házban laknak mint bérlők, és az alperes családtagként korábban velük együtt lakott. Amennyiben tehát az alperes törvényes lehetőséget tudott magának biztosítani arra, hogy valamelyik lakás használatát megszerezze, az ugyanebben a házban már önálló lakással rendelkező felperesek leányának igénye nem előzheti meg az alperesnek mint tulajdonosnak az igényét. K. I. volt bérlő a felpereseknek is felajánlotta a lakást, de ők nem voltak hajlandók a lakásért anyagi áldozatot hozni. Ezzel szemben az alperes vállalta, hogy K. L-nek térítést fizet a lakásért, hogy azt a maga részére megszerezze. A felperesek azzal, hogy nem kívánták a lakást térítés ellenében megsze97