Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)
rezni, hallgatólagosan hozzájárultak ahhoz, hogy az alperes a lakást a maga részére biztosítsa. Az alperes tehát, ellentétben a másodfokú bíróság álláspontjával, jogszerűen és jóhiszeműen járt el, nem élt vissza a joggal és nem önkényesen költözött be a K. I. bérlő által elhagyott lakásba. Az alperesnek a már fentebb említettek szerint a felperesekkel szemben elsőbbségi joga is van, mert mint társtulajdonos ő is jogosult a saját részére önálló lakást biztosítani a közös tulajdonban álló házban. Az alperes tehát minden vonatkozásban jogszerűen járt el, és vele szemben a felperesek leánya igényének elsőbbsége szóba sem kerülhet. Amennyiben a felperesek a magasföldszinti részt kizárólag a maguk használatába kívánták venni, erre csak olyan feltétel mellett kerülhetett volna sor, ha a közös tulajdonban levő perbeli házban beköltözhető lakást biztosítottak volna az alperes részére. Ilyen megoldás lehetősége azonban a perben nem merült fel. A felperesek viszont az alperes által megszerzett lakás kizárólagos használatához oly módon nem juthatnak hozzá, hogy az alperes költözzék vissza a szüleihez. Az alperes erre nem kötelezhető, mert az eljárása nem volt rosszhiszemű, és hozzájárulásuk nélkül az alperes szülei sem kötelezhetők arra, hogy a lakásukba az alperest visszafogadják. A kifejtettekből következik az is, hogy az alperes jogos igénye a földszinten levő lakott lakással nem elégíthető ki, és nem kötelezhető az általa lakott lakás elhagyására. (P. törv. I. 20 498/1972. sz., BH 1973/2. sz. 62.) 70. A volt házastársak közös tulajdonában álló házingatlan használatának megosztása iránt a lakásból korábban eltávozott és más lakásban lakó volt házastárs által indított kereset elbírálásánál gondosan meg kell vizsgálni, hogy a tulajdonostársak jogai, az ingatlanhoz fűződő törvényes érdekei, személyi és családi körülményeik, valamint az okszerű gazdálkodás követelményei indokolják-e az ingatlan használatának a megosztását (Ptk. 140. §, PK 8. sz.). A felperes és az I. r. alperes házastársak voltak, házasságukat a járásbíróság felbontotta. A II. r. alperes a gyermekük, aki 1953. augusztus 25-én született. A felperesnek és az I. r. alperesnek fele-fele arányban osztatlan közös tulajdona egy 516 d-öl területű beltelki házingatlan, amely két szobából, egy konyhából, előszobából, kamrából, továbbá a melléképületekben létesített ólakból, góréból, kamrából és nyitott színből áll. Az ingatlan egy része kert és szőlő, az előbbi 100, az utóbbi mintegy 300 D-öl területtel. A lakás komfort nélküli, 57,56 m2 alapterületű. A perbeli ingatlant a felperes és az I. r. alperes a házasegyüttélés alatt közösen használta. Házasságuk felbontása után, 1970. decemberében a volt közös lakásból a felperes költözött el. A felek a házassági bontóper során vagyoni és az ingatlan használatával kapcsolatos igényt nem jelentettek be, a felperes azonban a házassági bontóper befejezése után egyezségi kísérletre kérte idézni az I. r. alperest a perbeli ingatlanra fennálló közös tulajdon megszüntetése céljából. A felek között egyezség nem jött létre. A sikertelen egyezségi kísérlet után a felperes keresetet indított az I. r. alperes ellen az ingatlan használatának megosztása iránt. Előadta, hogy második feleségével csak ideiglenes lakásnak tekinthető melléképületben lakik, ezért az I. r. alperessel közös tulajdonban levő lakóház és kert felének használatára, továbbá 1970 decemberétől kezdődően ingatlanhasználati díjra tart 98