Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

A járásbíróság az értékveszteség megállapítása céljából műszaki és ingatlanforgalmi szakértőt hallgatott meg. A műszaki szakértő a lakóépület és egyéb létesítmények kisajátítás előtti értékét beköltözhetően 205 920 Ft-ban, lakott állapotban 129 895 Ft-ban; ugyanezek kisajátítás utáni értékét pedig 204 640 Ft-ban, illetve 128 615 Ft-ban állapította meg. Az ingatlanforgalmi szakértő a lakóépület és egyéb létesítmények kisajátítás előtti forgalmi értékét beköltözhetően 200 000 Ft-ra, kisajátítás utáni forgalmi értékét pedig beköltözhetően 182 820 Ft-ra, lakottan 128 600 Ft-ra becsülte. A telket •-ölenként 250 Ft-ra értékelte és azt a véleményt nyilvánította, hogy a kisajátítás következtében a visszaim&radt teljes ingatlan (telek és épületek) 8%-os értékveszteséget szenvedett. A járásbíróság ítéletével értékveszteség fejében a felperesek javára 13 760 Ft-ot ítélt meg. Ezt úgy számította ki, hogy a visszamaradt 186 Q-öles telek Q-ölenként 240 Ft-tal számított értékét, valamint a lakóépületnek és egyéb létesítményeknek a műszaki szakértő által a kisajátítás utáni lakott állapotban meghatározott 128 615 Ft-os értékét öszszeadta és az értékveszteséget az eredmény 8%-ában határozta meg. Az e részben fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Ptk. 172. §-ának (2) bekezdése és az 1965. évi 15. sz. tvr. 13. §-ának (1) bekezdése szerint a kisajátított ingatlanrészért értékének megfelelő kártalanítás jár. Ennek az alapvető rendelkezésnek részikisajátításnál is érvényesülnie kell. A PK 24. számú állásfoglalás szerint az értékveszteség megállapítására mind az üres telek, mind pedig a beépített ingatlan részkisajátítása esetében akikor kerülhet sor, ha a visszamaradt ingatlan értéke és a kisajátított részért kapott kártalanítás együttes összege nem éri el az ingatlannak a kisajátítás előtti értókét. Ez esetben a visszamaradt terület, illetőleg a rajta levő építmények értékének csökkentését úgy kell meghatározni, hogy az egész ingatlannak a kisajátítási kártalanítás szabályai szerint megállapított értéke és a visszamaradt résznek ugyanilyen módon megállapított értéke közötti különbözetből le kell vonni a kisajátított ingatlanrész után járó kártalanítási összeget. A járásbíróság nem e számítási módnak megfelelően, tehát tévesen állapította meg az értékveszteség összegét. Téves azonban az az álláspontja is, hogy a lakottság miatt az épület értéke 40%-kal csökkentendő, és az így fennmaradó összeget kell az értékveszteség megállapításának alapjául venni. A fentiek szerint ugyanis az értékveszteség megállapítása szempontjából a kisajátítási kártalanítás szabályai szerint kell meghatározni az ingatlannak mind a kisajátítás előtti, mind pedig a kisajátítás utáni értékét. A kisajátítási kártalanítás szabályait e vonatkozásban a 13/1970. (IV. 21.) PM—IM sz. rendelettel módosított 1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. rendelet (Kr.) 29. §-ának (1) bekezdése és 39. §-ának (1) bekezdése tartalmazza. Az előbbi rendelkezés szerint, ha a kisajátított épületben levő lakást 93