Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

szerint pedig: ha a bérlő nem tart igényt cserelakásra, részére pénzbeli kártalanítást kell adni, amelynek mértéke azonban nem haladhatja meg azt az összeget, amennyivel az épület értékét a 29. § (1) bekezdésében szabályozott esetben csökkenteni kell. Magától értetődik, hogy a cserelakásra igényt nem tartó bérlő csak akkor kaphat teljes összegű pénzbeli kártalanítást, ha a bérleményt egész terjedelmében kiüríti. Ez a helyzet albérlet esetén akkor valósul meg, ha a bérlő az albérlőt magával viszi vagy elhelyezéséről gondoskodik. Nem tarthat viszont igényt teljes összegű pénzbeli kártalanításra akkor, ha az albérlőt a kisajátított épületben volt bérleményében visszahagyja, s ezért annak elhelyezéséről a kisajátítást kérőnek, illetőleg a lakásügyi szervnek kell gondoskodnia. Minthogy a Kr. 29. §-ának (1) bekezdése szerint lakottság esetén a tulajdonos is csak csökkentett kártalanítást kap, ebből okszerűen következik, hogy albérlő visszahagyása esetén a bérlő nem tarthat igényt teljes összegű pénzbeli kártalanításra. A csökkentés mértékét abban az arányban kell megállapítani, ahogyan az albérlő által elfoglalva tartott lakrész az egész bérleményhez viszonyul. Az 1/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet 111. §-a (1) bekezdésének b) és c) pontjai értelmében az albérletre vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell akkor is, ha állampolgár tulajdonában álló lakás esetében a bérbeadó az általa használt lakás egy részét adja bérbe, valamint ha állampolgár tulajdonában álló és a bérbeadó által használt lakás esetében a bérbeadó a közületi szervek elhelyezésére vonatkozó jogszabályokban megengedett esetekben a lakást vagy annak egy részét a dolgozói elhelyezése céljára közületi szervnek engedi át. Ebből következik, hogy az előbb kifejtetteket akkor is alkalmazni kell, ha az albérleti jogviszonyt nem a bérlő, hanem a tulajdonos rendelkezése hozta létre. [A PK 369. (BH 1971/6. sz.) sz. állásfoglalással módosított PK 23. sz. (PH 172. old.).] 69. Ingatlan részkisajátítása esetén, ha a kisajátítás az épületet nem érinti, az értékveszteség megállapításánál a visszamaradt épület értéke lakottság címén nem csökkenthető [Ptk. 172. § 1965. évi 15. sz. tvr. 13. §, 13/1970. (IV. 21.) PM—IM sz. r.-tel módosított 1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. r. 29., 39. §, PK 24. sz.]. A kerületi tanács vb igazgatási osztálya az alperes részére kisajátított a felperesek tulajdonában álló 483 •-öles házasingatlanból 297 •-ölet. Az ingatlanon két szobából és mellékhelyiségekből álló lakóház, valamint melléképületek vannak. A kisajátítás az ingatlan hátsó kertrészét érintette úgy, hogy a kert teljes egészében elveszett. Az alperes a kisajátított ingatlan kártalanításául •-ölenként 160 Ft-ot, a felülépítményért 1280 Ft-ot, a zöldkárért 36 293 Ft-ot, összesen 85 093 Ft-ot ajánlott fel. A felperesek a felajánlott kártalanítást csak részben fogadták el és többletkártalanítás iránt pert indítottak. Keresetükben többek között az ingatlanban bekövetkezett értékveszteség miatt is kérték az alperest kártalanítás fizetésére kötelezni. 92