Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

beépített térfogat alapján eső érték 40%-át; ilyen esetben a bérlőnek (használónak, tulajdonosnak) cserehelyiségre van igénye. Az említett jogszabályból kitűnően tehát a lakáshoz tartozónak nem minősülő helyiségek után is helye van a 40%-os értékcsökkentésnek azok összes beépített térfogata alapján, de csak abban az esetben, ha a használó (bérlő, tulajdonos stb.) ezekért is kapott cserehelyiséget. Ha viszont a lakáshoz tartozó helyiségek külön épületben vannak, a 40%-os levonásnak épületenként külön-külön van helye, vagyis mindegyik épületnek a lakott légköbméter-'térfogat alapján kiszámított értékét kell 40%-kal csökkenteni. Ennek indoka az, hogy az egyes épületek újraelőállítási költsége és avulási tényezői is eltérőek lehetnek, ehhez képest eltérő lehet azok értéke, de eltérő lehet a két épület lakottsági aránya is. [A PK 369. (BH 1971/6. sz.) sz. állásfoglalással módosított PK 21. sz. (PH 170. old.).] 68. a) Az 1/1965. (VII. 24.) PM—IM számú rendelet (Kr.) 29. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a használó milyen jogcímen lakik a lakásban. Ha az épületben lakó személy elhelyezéséről a kisajátítás következtében a kisajátítónak, illetőleg a lakásügyi szervnek kell gondoskodnia, a kártalanítási összeget a lakott állapot figyelembevételével kell mégállapítani. b) A cserelakásra igényt nem tartó bérlő a Kr. 39. §-ának (2) bekezdésében meghatározott teljes összegű pénzbeli kártalanításra csak akkor tarthat igényt, ha az egész bérleményt kiüríti, albérlet esetén tehát az albérlőt magával viszi vagy elhelyezéséről gondoskodik. Ellenkező esetben — vagyis ha az albérlő elhelyezéséről a kisajátítást kérőnek, illetőleg a lakásügyi szervnek kell gondoskodnia — a bérlőnek járó kártalanítás összegét az albérlő által használt lakrész arányában csökkenteni kell. A fentiek szerint kell eljárni akkor is, ha az albérleti jogviszonyt a tulajdonos létesítette. a) A Kr. 29. §-ának (1) bekezdése szerint: ha a kisajátított épületben levő lakást bérlő (használó, tulajdonos) használta, az épületnek a szóban forgó lakás beépített térfogatára eső, a 25—28. § alapján megállapított értékét 40%-kal csökkenteni kell; ilyen esetben a bérlőnek (használónak, tulajdonosnak) cserelakásra van igénye. Abból, hogy az idézett jogszabály a tulajdonos és a bérlő mellett a lakás használóját is említi s nem tesz különbséget aszerint, hogy a lakáshasználat milyen jogcímen alapul (szívességi használat, családi kapcsolaton alapuló használat stb.), szükségképpen következik, hogy ha a lakáshasználó elhelyezéséről a kisajátítás következtében a kisajátítást kérőnek, illetőleg a lakásügyi szervnek kell gondoskodnia, a 'kisajátítási kártalanítási összeget a lakott állapot figyelembevételével kell megállapítani. A tulajdonosnak járó kártalanítási összeget tehát a lakáshasználat jogcímére tekintet nélkül ilyen esetben is a Kr. 29. §-ának (1) bekezdése szerint kell megállapítani. b) A Kr. 29. §-ának (1) bekezdése értelmében a kisajátított épületben levő lakás bérlőjének cserelakásra van igénye. A 39. § (2) bekezdése 91