Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

rint zöldterület volt, a Kr. 21. §^a (1) bekezdésének alkalmazásáról és ennek megfelelően a 17. § szerint telekként történő értékeléséről csak akkor lehet szó, ha a tulajdonjognak a felperesek által történt megszerzésekor magánerőből történő beépítésre is ki volt jelölve. Ha ilyen kijelölés nem volt, tehát az ingatlan ebben az időpontban ipari terület, zöldterület volt, úgy az értékelésnek a 18. § (1) bekezdése szerint kell történnie. Ezen túlmenően azonban a másodfokú bíróság ítélete még abban az esetben is megalapozatlan, ha a perbeli ingatlant — álláspontjának megfelelően — mezőgazdasági ingatlanként kellett volna értékelni. A másodfokú bíróság ugyanis az érték megállapítására vonatkozó álláspontját úgy alakította ki, hogy arra nézve mezőgazdasági szakértőt nem hallgatott meg. Értékelését az első fokú bíróság által meghallgatott mérnök-szakértő véleményére és saját mérlegelésére alapította anélkül, hogy a Kr. 5. §-ának (1) bekezdésében felsorolt, a föld értékét növelő, illetőleg csökkentő tényezőket vizsgálta és értékelte volna. Ennek hiányában pedig a kártalanítás összegszerűségére vonatkozó álláspontját sem lehet megalapozottnak tekinteni. (P. törv. II. 20 084/1972. sz., BH 1972/9. sz. 7199.) 67. Az 1/1965. (VII. 24.) PM—IM számú rendelet (Kr.) 29. §-ának (1) bekezdése alapján lakottság címén a lakásügyi jogszabályok szerint lakásnak minősülő helyiségek légköbméter térfogata után van helye 40%-os értékcsökkentésnek. Az egyéb rendeltetésű helyiségek (pl. üzlethelyiség, garázs, gazdasági épület) után a levonás csak a Kr. 29. §-ának (2) bekezdése szerint történhet, feltéve hogy a tulajdonos részére ilyen cserehelyiséget is biztosítottak. A 40%-os értékcsökkenés kiszámításánál a külön épületekben levő lakásrészek értékét épületenként külön-külön kell számításba venni. A Kr. 29. §-ának (1) bekezdése szerint: ha a kisajátított épületben levő lakást bérlő (használó, tulajdonos) használta, az épületnek a szóban forgó lakás beépített térfogatára eső, a 25—28. § alapján megállapított értékét 40%^kal csökkenteni kell, ilyen esetben a bérlőnek (használónak, tulajdonosnak) cserelakásra van igénye. Ez a jogszabály nem határozza meg közelebbről, hogy mit kell érteni a lakás beépített térfogatán. E tekintetben nyilván a lakásügyi jogszabályok rendelkezéseiből kell kiindulni. A 40%-os értékcsökkenésnek csak olyan épületrészek vonatkozásában van helye, amelyek a lakásügyi jogszabályok [1/1971. (II. 8.) ÉVM számú rendelet 4. §-a] értelmében a lakás helyiségeinek vagy a lakáshoz tartozó helyiségeknek minősülnek. A lakásügyi jogszabályok szerint ilyeneknek nem minősülő egyéb helyiségek (épületrészek) a Kr. 29. §-a (1) bekezdésének alkalmazása szempontjából figyelmen kívül maradnak. Ez utóbbi helyiségek (épületrészek) figyelembe jöhetnek azonban a Kr. 29. §-a (2) bekezdésének alkalmazása során. E rendelkezés szerint ugyanis: ha a kisajátított ingatlanban levő üzlethelyiséget irodát, raktárt és más hasonló helyiséget bérlő (használó, tulajdonos) használta, az épület értékéből le kell vonni a szóban forgó helyiségre az összes m