Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

halad meg, azt a Kr. 17. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint illeti kártalanítás az egész illetősége után, míg annak a tulajdonostársnak, akinek tulajdoni arányához mért részesedése 400 n-ölnél nagyobb, 400 •-ölig a Kr. 17. §na (1) bekezdésének a) pontja, az ezen felüli területrész után pedig e bekezdés b) pontja szerint jár kártalanítás. Törvénysértő tehát a megyei bíróság ítéletének az a rendelkezése, amellyel — változatlan értékelés mellett — a járásbíróság által megítélt kártalanítási összeget felemelte. A PK 14. sz. állásfoglalás d) pontja értelmében, ha a kisajátítás telekalakítás céljára történt, a kisajátított egész telek értékét a Kr. 17. §-a alapján önállóan kell megállapítani, és ugyancsak önállóan kell megállapítani a visszaadott, illetőleg a cserébe adott telek értékét is. A két érték különbözete lesz a tulajdonost terhelő megtérítési összeg. Törvénysértő ezért, hogy a bíróságok az I. r. felperes részére járó kártalanítást nem ilyen módon, hanem úgy állapították meg, hogy a részére visszaadott telek nagyságát a kisajátított ingatlan területéből egyszerűen levonták és a kártalanítást a különbözet erejéig ítélték meg. (P. törv. II. 20 024/1971. sz., BH 1972/1. sz. 6995.) 66. A városrendezési terv szerint a kisajátítás időpontjában beépítésre ki nem jelölt zöldterület helyes értékelése végett azt is tisztázni kell, hogy az ingatlan a tulajdonjog megszerzésekor nem volt-e magánerőből történő beépítésre kijelölve [13/1970. (IV. 21.) PM—ÍM sz. r.-tel módosított 1/1965. (VII. 24.) PM—IM. sz. r. 17., 18., 21. §]. A városi tanács vb igazgatási osztálya az alperes kérelmére kisajátította a felperesek tulajdonában álló 1370 H-öl területű ingatlant. A felperesek az ingatlan tulajdonjogát 1953-ban öröklés útján szerezték. Az alperes a kisajátított ingatlanért a kataszteri tiszta jövedelem 3000-szeres szorzatának megfelelő 30 656 Ft kártalanítást ajánlott fel. Ezt a felperesek nem fogadták el és többletkártalanítás iránt keresetet nyújtottak be a bírósághoz. Keresetükben az ingatlant telekként kérték értékelni és személyenként 400 •-ölig Q-ölenként 80 Ft, az azon felüli részért pedig 25 Ft kártalanítást igényeltek. Az alperes a perben azzal védekezett, hogy a felperesek ingatlana — bár a város belterületén fekszik — a városrendezési terv szerint magánerőből is történő beépítésre nincs kijelölve. Az ingatlan a 13/1970. (IV. 21.) PM—IM sz. rendelettel módosított 1/1965. (VII. 24.) PM— IM sz. rendelet (Kr.) 18. §-ának (1) bekezdése alá eső, a város belterületének a 17. §-ban meghatározott rendeltetéstől eltérő rendeltetésű részén (ipari terület, zöldterület stb.) fekvő beépítetlen telek. Az eljárás során meghallgatott szakértő szakvéleménye szerint az ingatlan zöldövezetbe esik, szilárd burkolatú utcában, részlegesen közművesített és részben beépített területen fekszik, családi házak vannak körülötte. Az első fokú bíróság az ingatlant telekként értékelte és közmű nélkülinek minősítve, a felperesek részére fejenként 400 [3-ölig Q-ölen88