Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

f) Vadak, halak tulajdonjogának megszerzése 38. I. A vadászterületen elejtett, elfogott vagy elhullott vad annak a vadászatra jogosultnak a tulajdonába kerül, amelyiknek a vadászterületén az elejtés, elfogás vagy elhullás történt, feltéve, hogy a vadászati jogosultsága erre a vadra kiterjed. Ilyen jogosultság hiányában a vadon az a más vadászterületen vadászatra jogosult szerez tulajdonjogot, amelyiknek a területéről a vad kiváltott, feltéve, hogy az elejtett, elfogott vagy elhullott vadra jogosult volt vadászni. II. A Polgári Kollégium 7. és 54. számú állásfoglalásai meghaladottakká váltak. I. A Ptk. 128. §-ának (1) bekezdése szerint a vadak az állam tulajdonában vannak. A (2) bekezdés pedig azt mondja ki, hogy a vadászterületen elejtett, elfogott vagy elhullott vad a vadászatra jogosult tulajdonába kerül. A Ptk. említett szabályaihoz kapcsolódnak az erdőkről és a vadgazdálkodásról szóló — az 1970. évi 28. számú törvényerejű rendelettel módosított — 1961. évi VII. törvény (a továbbiakban EVT) 32. §-ának a rendelkezései. Az (1) bekezdés szerint a vadászati jog az ország egész területén az államot illeti; az állam a vadászati jogot állami szervek útján, saját (üzemi) kezelésben hasznosítja, vadásztársaságok, illetve a vadásztársaságok országos szövetsége részére haszonbérbe adja vagy átengedi. A (2) bekezdés pedig úgy rendelkezik, hogy az (1) bekezdésben meghatározott szervek (vadászatra jogosultak) a vadászati jogot másra nem ruházhatják át, bérkilövési szerződést azonban köthetnek az e célra alakult vadásztársaságokkal, illetve olyan magánszemélyekkel, akiknek vadászjegyük vagy vadászati engedélyük van. A vadgazdálkodásról és a vadászatról szóló 30/1970. (XII. 24.) MÉM számú rendelet (a továbbiakban: Vr.) 6. §-ának (1) bekezdése értelmében azonban a bérkilövési szerződés nem jelenti a vadászati jog átruházását. A bérkilövő tehát nem tartozik az EVT 32. §-ának (1) bekezdésében meghatározott „vadászatra jogosultak" közé. A Vr. 2. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy vadgazdálkodást és vadászatot csak vadászterületté nyilvánított területen szabad gyakorolni, amely a (2) bekezdés értelmében pontosan körülhatárolt vadgazdálkodási egység. A 15. § (5) bekezdése pedig azt mondja ki, hogy a megyei szakigazgatási szerv megtilthatja egyes vadászterületeken a szarvas és a dám vadászatát, ha az értékes szarvas-, illetőleg dámállomány védelme ezt szükségessé teszi; a tilalmat a haszonbérleti szerződésben, illetőleg az átengedési feltételekben rögzíteni kell. Az említett rendelkezések értelmében tehát az állam az őt megillető vadászati jog hasznosítása keretében adja meg másnak a jogot a vad tulajdonba vételére. A jogszabály, illetőleg a haszonbérleti szerződés vagy az átengedési feltételek meghatározzák, hogy a vadászatra jogosult a vadászati jogot melyik területen és milyen vadra vonatkozóan gyakorolhatja. A vadászatra jogosultság ezért a jogszabályban és a jogszabály rendelkezésein alapuló haszonbérleti szerződésben, illetőleg az átengedési feltételekben meghatározott tartalmú jogosultságot jelent. A Ptk. 128. §-ának (2) bekezdésében foglalt az a rendelkezés tehát, 45