Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

utasította, mert egyetértett az elutasító határozatban kifejtett indokokkal. A kérelmező a fellebbezésben arra hivatkozott, hogy a megtévesztés veszélye nem áll fenn, mert a korábbi védjegy tulajdonosa sem a múltban, sem a jövőben nem kívánja a „CRESTA" védjeggyel ellátott árut Magyarországon forgalomba hozni. A kérelmező az 1971. július 22^én beadott 4. sorsz. kérvényében előadta, hogy a „CRESTA" védjegy tulajdonosa e védjegyet a kérelmező testvérvállalatára, a Procter et Gamgle AG. Luzern cégre fogja átruházni és 3 havi határidőt kért olyan nyilatkozat csatolására, amely a védjegy-átruházás folyamatban létét igazolja. A kért határidő alakszerű engedélyezése nélkül eredménytelenül lejárt. A kérelmező fellebbezése nem alapos. Nem szolgálhatna alapul azonban más megállapításra, illetve döntésr e a tula j donátruházásr a vonatkozó nyilatkozat sem. A védjegyről szóló 1969. évi IX. tv. 3. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglaltak értelmében nem részesülhet védjegyoltalomban a megjelölés, ha megtévesztésre alkalmas. A (3) bekezdés értelmében pedig azonos vagy hasonló áruk tekintetében nem részesülhet védjegyoltalomban a megjelölés többek között akkor sem, ha másnak védjegyoltalom alatt álló védjegyével azonos vagy ahhoz az összetéveszthetőségig hasonlít. E rendelkezések kizárják az oltalomból azokat a megjelöléseket, amelyek a vásárlóközönség megtévesztésére alkalmasaik. A kizárásra vonatkozó rendelkezések objektív módon határozzák meg, hogy milyen megjelölés nem részesülhet oltalomban. Közömbös tehát az, hogy a korábbi védjegy tulajdonosa hozzájárul-e vagy sem a lajstromozáshoz. A jogszabály a tilalom alól ilyen feloldást nem ismer. Ebből következően nincs jelentősége annak sem, hogy a bejegyzést akadályozó korábbi védjegy tulajdonjogát a kérelmező egyik testvér-vállalata meg kívánja szerezni. Helytállóan jutott tehát az első fokú bíróság arra a megállapításra, hogy a kérelmező által lajstromozni kívánt megjelölés nem részesíthető védjegyoltalomban az OTH határozatának indokolásában és az első fokú bíróság végzésének indokolásában kifejtett indokokra is tekintettel. Ezért a másodfokú bíróság az első fokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a értelmében a 253. §-ának (2) bekezdése alapján helyben hagyta. (Legf. Bír. Pkf. III. 20 800/1971. sz., BH 1972/5. sz. 7072.) 24. Az Országos Találmányi Hivatalnak a nemleges megállapítás iránti kérelmet a hiánypótlási felhívás nem teljesítése miatt elutasító határozata az eljárást befejező olyan érdemi határozat, amelynek megváltoztatását lehet kérni a bíróságtól [1969. évi IX. tv. 21., 37. §, 2/1970. (VII. 1.) OMFB—IM sz. r. 4. §]. A kérelmezők az Országos Találmányi Hivatalhoz beadott kérelmükben annak megállapítását kérték, hogy a „Boy Szolgálat" megjelölés használata nem sérti az ellenérdekű fél „Boy Szolgálat" elnevezésű lajstromozott védjegyoltalmát. Arra az esetre pedig, ha az említett véd28