Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

172. A házastársak (volt házastársak) lakás használatának rendezése során a távozásra kötelezett bérlőtársat akkor lehet rosszhiszemű la­káshasználónak tekinteni, ha távozásra kötelezésének alapja az ő ter­hére jelróható magatartás, amely a bérlőtársi jogviszonynak ebből az okból való megszüntetését indokolja [1/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 99— 100. §, 1/1971. (II. 8.) ÉVM sz. r. 90. §]. Az első fokú bíróság a peres felek házasságát felbontotta, a felperest feljogosította az alperes nevének további viselésére, a felek házasságá­ból született gyermeket a felperesnél helyezte el s az alperest havi 540 Ft gyermektartásdíj megfizetésére kötelezte. Végül a felek közös lakásának használatát megosztotta, a nagyobbik, utcára néző lakószoba kizárólagos használatára a felperest, a kisebbik, udvari lakószoba kizá­rólagos használatára pedig az alperest jogosította fel a mellékhelyisé­gek közös használata mellett. Az első fokú bíróság tényként állapította meg, hogy a felek házas­sága az alperes italozása és ebből eredő durvasága miatt romlott meg. Alaposnak találta az első fokú bíróság az alperesnek a volt közös la­kás megosztott használatára vonatkozó viszontkeresetét. A lakás terje­delmére nézve, de elrendezése folytán is a megosztásra alkalmas. A családvédelmi szempontok azt tették indokolttá, hogy a nagyobb alap­területű lakószoba kizárólagos használata a felperest illesse. A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit pedig részben és ak­ként változtatta meg, hogy a felek volt közös lakásának kizárólagos használatára a felperest jogosította fel. Kötelezte az alperest, hogy e lakásban az általa elfoglalt helyiségeket 30 nap alatt kiürítve bocsássa a felperes használatába. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a perbeli bizonyítékokból helyesen vonta le az első fokú bíróság azt a következtetést, hogy a fe­lek házassága az alperes magatartása miatt romlott meg. A felperes a fellebbezési tárgyaláson azt is előadta, hogy az első fokú ítélet meg­hozatala óta az alperes fenyegetőleg lépett fel vele szemben, ezért éj­szakákat volt kénytelen más lakásban tölteni. Ilyen körülmények mel­lett a másodfokú bíróság alaposnak találta a felperesnek a fellebbezési álláspontját, amely szerint nem lehet őt arra kényszeríteni, hogy az al­peressel továbbra is egy lakásban maradjon. Erre tekintettel az 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet (R) 99. §-ának (2) bekezdése alapján a fel­perest jogosította fel az egész lakás kizárólagos használatára. Ennek folytán kötelezte az alperest a lakás 30 nap alatti kiürítésére. Ameny­nyiben ennek nem tenne eleget — a másodfokú bíróság ítéletének in­dokolása szerint — „a határidő eltelte után" az alperes az 1/1971. (II. 8.) ÉVM sz. rendelet (Vhr.) 90. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerinti jogcím nélkül lakó rosszhiszemű személynek minősül. A jogerős ítéletnek a volt házastársi közös lakás használatával kap­csolatos rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos. A házastársi közös lakás használatáról szóló döntésével a bíróság — az R. 99—100. §-ait alkalmazva — a lakás használatát — a bérlőtársi jogviszony megszüntetése nélkül — megoszthatja. Erre akkor kerül 247

Next

/
Oldalképek
Tartalom