Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

sor, ha ezt a lakás alapterülete, alaprajzi beosztása, helyiségeinek száma és a felek körülményei, magatartása stb. lehetővé teszik. Ha a lakás használata valamely okból nem osztható meg, a bíróság — erre irányuló kérelmére — a bérlőtársi jogviszonyt megszünteti és az egyik felet a lakás elhagyására kötelezi. Az R. 125. §-ában foglaltak szerint a bíróságnak a kiköltözést elrendelő határozatában meg kell állapítania, hogy a lakásban jogcím nélkül lakó személy tarthat-e az R. alapján elhelyezésre igényt s ha igen, milyenre. Ebből következően, ha a bíróság a volt házastársak lakáshasználatának kérdésében akként dönt, hogy valamelyiküknek a lakásból ki kell költöznie, azt is maga után vonja, hogy a bíróságnak állást kell foglalnia abban a kérdésben, hogy a kiköltözésre kötelezett fél jóhiszemű vagy rosszhiszemű jogcím nélküli lakáshasználóként maradt-e a lakásban [a Vhr. 90. §-ának (1) vagy (2) bekezdése alá tartozik-e], s hogy ennél fogva az R. 117. — 119. §-ai vagy a 123. §-a szerinti elhelyezésre tarthat-e igényt. A bérlőtársi jogviszonynak az R. 99—100. §-ai alapján bírósági ítélettel történő megszüntetése esetén a lakásban jogcím nélkül bennmaradó volt házastárs nem minősül a körülményekre tekintet nélkül rosszhiszeműnek. Az a fél pl. akit a bíróság azért kötelezett a lakás elhagyására, mert a lakás alaprajzi beosztása miatt nem lehetséges a lakás megosztott használata, vagy az a fél, aki a lakásban visszamaradó másik féllel egyformán járult hozzá a házasság megromlásához, de ki kell költöznie, mert a lakás megosztva esetleg az alapterületre tekintettel nem használható, nem válik rosszhiszemű jogcím nélküli használóvá pusztán azért, mert bíróság határozata alapján szűnt meg a lakásbérleti jogviszonya. A Vhr. 90. §-a (2) bekezdésének a) pontja értelmében csak az minősül jogcím nélkül lakó rosszhiszemű személynek, akinek a lakásbérleti jogviszonya neki felróható okból szűnik meg a bíróság határozata alapján. Ha van olyan többlet tényállás — feltűnően durva viselkedés, tettlegesség, rettegésben tartás stb. — amely indokolja a házastárs bérlőtársi jogának e félnek felróható okból történő megszüntetését, ez általában olyan ok, amely egyébként is alkalmas a távozásra kötelezett bérlőtárs további lakáshasználatát rosszhiszeművé tenni. E kérdés eldöntése végett a házastársak közötti lakáshasználati vitában a tényállást részletesen tisztázni kell. A másodfokú bíróság azért változtatta meg az első fokú bíróság ítéletének a volt házastársi közös lakás használatára vonatkozó — és megosztott használatot elrendelő — rendelkezését, mert a felperes előadása alapján bizonyítottnak vette, hogy az alperes — aki a házasság felbontására okot adott — az első fokú ítélet meghozatalát követően olyan helyzetet teremtett a lakásban, amelynek folytán a felperes éjszakára máshová kényszerült. Nem adott viszont helyt a másodfokú bíróság annak az alperesi bizonyítási indítványnak, hogy a felperesnek más férfiakkal tanúsított meg nem felelő viselkedése eredményezte magatartását. 248