Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

szerint a házastársak volt közös lakása használatának a rendezésénél gondosan vizsgálni kell, hogy a lakás terjedelmére, beosztására, valamint a házastársak magatartására tekintettel az elkülönített használat lehetséges-e. Ha a házastársak közös lakásának elkülönített használata — akár a lakás adottságainál fogva, akár valamelyik házastárs magatartása miatt •— nem lehetséges, a bíróság az eset összes körülményeire, különösen a családvédelmi szempontokra figyelemmel dönti el, hogy a közös lakásuk bérlete melyik felet illesse. Az állásfoglalás tehát nem tartalmaz olyan iránymutatást, hogy házastársi lakáshasználat rendezésénél a feleknek csak az életközösség megszűnéséig tanúsított magatartását kell figyelembe venni. Az említett állásfoglalás azt is kimondja, hogy ha az elkülönített használat lehetséges, akkor a bérlőtársi jogviszony fenntartásával kell a házastársak egymásközti viszonyában a használat felől rendelkezni. A másodfokú bíróságnak a jogerős ítéletében kifejtett álláspontjából az következnék, hogy a bérlőtársaknak a házassági együttélés megszakadásától a házasság felbontásáig terjedő időben egymással szemben tanúsított magatartása a lakáshasználat szempontjából jogkövetkezményt nem von maga után. Ez a jogi álláspont azonban téves s figyelmen kívül hagyja a bérlőtársi jogviszonyra vonatkozó rendelkezéseket. A 15/1957. (III. 7.) Korm. sz. rendelet 88. §-ának (1) bekezdésében és a 35/1956. (IX. 30.) MT sz. rendelet 38. §-ában foglalt rendelkezések szerint a bérlőtárs a bíróságtól kérheti a lakásban levő másik bérlőtárs bérleti jogviszonyának a megszüntetését többek között akkor, ha a lakásban lakó személyek nyugalmát ismételten zavarja, vagy azokkal szemben a szocialista együttélés szabályait durván megsértő botrányos magatartást tanúsít. Az alperes által az életközösség alatt és utóbb tanúsított magatartás mindkétfokú bíróság álláspontja szerint is durván sérti a szocialista együttélés szabályait. E magatartás a bérlőtársi jogviszony megszüntetésére is alapul szolgálna. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a felek házassága az alperes durva és goromba magatartása és idegen nőkkel meg nem engedett kapcsolata miatt bomlott fel, s a felek közötti helyzet az alperes magatartása folytán a tűrhetetlenségig fokozódott. Az alperes tűrhetetlen magatartásának a felperes továbbra is ki van szolgáltatva, s nincs kellő alap annak feltételezésére, hogy az alperes magatartása lényegesen változni fog. De nem lehetett figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a személyzeti szoba 6 négyzetméternél kisebb alapterületű, s e helyiségen felül az alperes még vagy a konyha kizárólagos használatát vagy pedig a mellékhelyiségek közös használatát is kérte, így találta a lakáskérdést megoldhatónak. Ha viszont a személyzeti szoba mellett a konyhát is az alperes használná kizárólagosan, akkor a felperes konyha nélkül maradna, s ez a házasélet megromlásában vétlen felperesre nézve méltánytalan megoldás lenne. A mellékhelyiségek közös használata pedig a rendkívül kiélezett viszonyban élő peres felek között a további súrlódások beláthatatlan következményeit hordozná magában. Mindezekre figyelemmel a perbeli lakás elkülönített használata az adott esetben nem lehetséges. (P. törv. IV. 20 504/1970. sz., BH 1971/4. sz.6729.) 246