Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

— egymás ellen új keresetet indíthassanak vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben vitássá tehessék (anyagi jogerő). Az adott esetben a korábbi per befejezése óta másfél év telt el az új kereset benyújtásáig. Az anyagi jogerő ezért nem áll fenn, mert a korábbi per alapjául az a tény szolgált, hogy az alperes részéről a korábbi kereset benyújtásáig megtörtént-e a lakás elhagyása vagy sem. Az újabb pernek viszont az alapja az, hogy a korábbi ítélet jogerőre emelkedése utáni időben történtekre is tekintettel a Legfelsőbb Bíróság XVI. sz. polgári elvi döntésének F) pontjában foglalt feltételek fehnállanak-e vagy sem. Ezt az újabb tényt a korábbi ítélet nem dönthette el, tehát az első fokú bíróságnak a Pp. 229. §-a (1) bekezdésére alapított döntése törvénysértő. Az érdemet illetően irányadó a Legfelsőbb Bíróság XVI. sz. polgári elvi döntésének F) pontja. Eszerint a személyi tulajdonban levő szabadrendelkezésű lakás tulajdonosa felmondás nélkül keresettel kérheti a bérleti jog megszüntetését, ha a bérlő a bérleményt ténylegesen nem használja, megfelelő más lakással rendelkezik, s a bérleti jog fenntartásához kellő indoka nincs. Az eljárt bíróságnak tisztáznia kellett volna, hogy a korábbi ítélet jogerőre emelkedése óta az alperes milyen körülmények között él, s hogy a lakás milyen állapotban van, tehát hogy azt használja-e az alperes vagy sem. E körülmények tisztázása annál inkább elengedhetetlen a perbeli jogvita megnyugtató eldöntése érdekében, mert a korábban folyamatban volt per adatai szerint az alperes már 1957. év óta évente csak néhány napot tartózkodik a perbeli lakásban, amely rendkívül elhanyagolt, bűz terjeng a lakás körül. Ez a helyzet a környéken levő lakásokra, illetve az azokban lakókra közegészségügyi-járványügyi veszélyt jelenthet. Az említett elvi döntést az eljárt bíróság egyébként is törvénysértően alkalmazta. Ha ugyanis az alperesnek nincs is másik megfelelő — a perbelihez hasonló terjedelmű és jogcímen birtokolt — lakása, viszont a perbeli lakást 12 év óta nem lakás, hanem bútortárolás céljára használja állandó jelleggel, akkor arra kell következtetni, hogy az alperes a b-i „ideiglenes" lakását saját részére megfelelőnek tekinti, s így a bérleti jog fenntartásához már nincs kellő indoka. (P. törv. II. 20 019/ 1970. sz., BH 1971/2. sz. 6668.) 171. A házastársi lakáshasználat rendezésénél a feleknek nemcsak az életközösség tartama alatt, hanem az életközösség megszűnése után tanúsított magatartását is figyelembe kell venni [15/1957. (III. 7.) Korm. sz. r. 88. § (1) bek., 35/1956. (IX. 30.) MT sz. r. 38. §, 40. § (3) bek., PK 69. sz.].* A felek 1948. november 20-án kötöttek házasságot. A házasság — amelyből gyermekük nem született — a felperesnek az első, az alperesnek a második házassága volt. * A határozatban felhívott jogszabályok helyett lásd az 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 99—100. §-át; a PK 69. számú állásfoglalást a PK 369. sz. (BH 1971/6. sz.) állásfoglalás hatályon kívül helyezte. 244