Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

Az alperes 1951. év óta kiutalás alapján lakik a felperes személyi tulajdonában levő szabadrendelkezésű ingatlanban, ahol egy szobából és a folyosóból elkerített konyhából álló lakást bérel s havi 10 Ft bért fizet. Az alperes 1957. év óta csaknem állandó jelleggel B-n, a leányainál tartózkodik és azok gyermekeit gondozza. Évenként egy-két esetben keresi fel néhány napra a bérelt lakását, takarítás és szellőztetés céljából. Az alperes bútorai a bérelt lakásban vannak. Állandó jelleggel a bérelt lakásban, ideiglenesen pedig a leányánál van bejelentve. Az alperes és az ingatlan korábbi tulajdonosai között több per volt folyamatban. Az 1967. évben indított perben a korábbi tulajdonosok az alperest a lakás kiürítésére kérték kötelezni arra hivatkozva, hogy az alperes a lakást elhagyta, s az rongálódás veszélyének van kitéve. Az első fokú bíróság az e perben hozott ítéletével megállapította a lakás elhagyását s azon az alapon, hogy az alperesnek a bérleti jog fenntartásához kellő indoka nincs, őt a lakás kiürítésére kötelezte. A másodfokú bíróság azonban az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította azzal az indokolással, hogy a bérlő megfelelő más lakással nem rendelkezik, leányánál ideiglenes jelleggel lakik, s ezért ^ bérleti jog fenntartásához kellő indoka van. A felperesek 1968. szeptember 27-én megvásárolták a perbeli ingatlant s harmadmagukkal beköltöztek a ház egyik szobájába és a konyhába. Ilyen előzmények után a felperesek 1969. április 29-én keresetet indítottak, amelyben előadták, hogy az alperes a lakását ténylegesen nem használja, a lakásra nincs szüksége, a lezárt lakás rongálódik az elhanyagoltság következtében, ezért az alperest a lakás kiürítésére kérték kötelezni. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Betegségére hivatkozással azt adta elő, hogy ténylegesen az év nagy részét nem tölti a perbeli lakásban, évente egy-két alkalommal megy csak haza. A bérelt lakást nemrég meszeitette és nagytakarítást végzett. 1969 június havában ismét hazamegy, mert a felperesek értesítették, hogy a házat tatarozni fogják. Amikor unokái már nem fognak gondozásra szorulni, jelenlegi tartózkodási helyén, a leányainál nem maradhat és majd akkor vissza fog térni a bérelt lakásba. B-i vagy környékén levő cserelakás ellenében hajlandónak mutatkozott a perbeli lakás kiürítésére. Az első fokú bíróság a fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett ítéletével a felperesek keresetét a Pp. 229. §-ának (1) bekezdésére hivatkozással elutasította. Ítéletét azzal indokolta, hogy a perben érvényesített jog tárgyában a bíróság már korábban jogerős ítéletet hozott. Az alaki okból történt elutasítás mellett az első fokú bíróság a keresetet érdemi okból is alaptalannak találta arra utalva, hogy a Legfelsőbb Bíróság XVI. sz. polgári elvi döntésének F) pontjában foglalt három együttes előfeltétel hiányzik, nevezetesen az alperes másik megfelelő lakással nem rendelkezik. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Pp. 229. §-ának (1) bekezdése szerint a keresettel érvényesített jog tárgyában hozott ítélet jogereje kizárja, hogy ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt ugyanazok a felek — ideértve azok jogutódait is