Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

Az I. r. felperesnek egy szobából, konyhából, éléskamrából álló, 33 m2 alapterületű, komfort nélküli lakása van, amelyben 1968-ban kötött és jóváhagyott tartási szerződés alapján a III. r. felperes is bent lakik eltartóként. A II. r. felperes bérleménye másfélszobás, összkomfortos, 45 m2 alapterületű lakás. Az I. r. felperes bérleményének a bére 53 Ft, a II. r. felperes bérleményének havi bére 270 Ft, és ezen felül van a fűtési díj, melegvízszolgáltatási költség, bútorhasználati díj és egyéb költség. A III. r. felperes házasságot kíván kötni, amelyet az akadályoz, hogy az egyszobás lakásban az I. r. felperessel lakik együtt. Ez okból a III. felperes kezdeményezte a lakáscserét, amelyet a két bérlő, az I. és II. r. felperes meg is kötött. Az első fokú államigazgatási hatóság a csereszerződés jóváhagyását azon a címen tagadta meg, hogy a II. r. felperes háromtagú családjára figyelemmel lényegesen rosszabb körülmények közé kerülne. A másodfokú lakásügyi hatóság észlelte, hogy az eltartó, a III. r. felperes a lakáscsere-szerződést nem írta alá. Az alaki hiány pótlására a cserélő feleket nem hívta fel, hanem az 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet 90. §-a (1) bekezdésének c) pontjára hivatkozással úgy tekintette a csereszerződést, mint amelyhez az eltartó nem járult hozzá. Elsődlegesen ebből az indokból hagyta helyben az első fokú határozatot azzal, hogy a két lakás komfortfokozata közötti különbség akkor is lényegesen hátrányosabb a II. r. felperesre, ha másodmagával költözik oda. Az első fokú bíróság hatályon kívül helyezte a felperesek által kötött csereszerződés jóváhagyását megtámadó határozatot. Ítéletében megállapította, hogy az I. r. felperes eltartója, a III. r. felperes kezdeményezte a lakáscserét, ahhoz hozzájárult, ezért ebből az okból nem lehet a jóváhagyást megtagadni. Az I. és III. r. felperesek érdekét szolgálja a lakáscsere. AII. r. felperes vonatkozásában sem lehet megállapítani az indokolatlanul hátrányos helyzetet. A II. r. felperes kiskorú leányával lakik a távfűtéses összkomfortos lakásban. A lakás bérét, fűtési és egyéb fenntartási költségét nem képes megfizetni, ezért számára a komfort nélküli, de alacsonyabb bérű lakás indokolatlan hátrányt nem jelent. Az ítélet ellen az alperes fellebbezett és kérte az első fokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a felperesek keresetének az elutasítását. Fellebbezését azzal indokolta, hogy az I. r. felperest az államigazgatási eljárásban felhívták a csereszerződés alaki hiányosságainak — a III. r. felperes mint eltartó hozzájárulásának — pótlására, azt azonban nem pótolta, így a határozat törvénysértőnek nem tekinthető, ha a III. r. felperes a hozzájárulást a bírói eljárásban pótolta is. A II. r. felperesre nézve a csere lényeges hátránnyal jár. Amennyiben körülményei ténylegesen változtak, módjában áll az első fokú lakásügyi hatóságnál kérni értékkülönbözet megtérítése mellett azt, hogy alacsonyabb komfortfokozatú lakást biztosítsanak részére. A fellebbezés nem alapos. Az ismertetett tényekből megállapítható, hogy az alperes az 1957. évi IV. tv. 17. §-ában írt kötelezettségének a határozat meghozatala előtt nem tett eleget. Az alperes jogszabálysértése következtében a cserét ténylegesen kez240