Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

E rendelkezésekből következik, hogy személyi tulajdonban álló lakás esetén a bérlőnek a lakásbérleti jogviszonyról a bérbeadó javára szóló lemondásához a felek megállapodása szükséges, és ugyancsak a felek megállapodása az alapja a pénzbeli térítésnek, illetőleg a térítés mértékének. Ha tehát a bérbeadó és a bérlő között ezekben a kérdésekben megállapodás nem jött létre, akkor a bérlő a jogszabály alapján nem tarthat igényt térítésre. Az említett rendelkezések ugyanis nem állami lakás esetében nem biztosítanak térítési igényt a bérlő részére, hanem csupán lehetőséget nyújtanak az ilyen tartalmú megállapodásra. A jogszabályalkotói szándék nyilvánvalóan nem irányult olyan helyzet előidézésére, hogy a nem állami lakás tulajdonosa mint bérbeadó a bérleti jogviszony megszűnése esetében mindig pénzbeli térítést legyen köteles fizetni, tehát még olyan esetben is, amikor a bérlő állami lakáshoz jut és lemond a korábbi lakásbérleti jogviszonyáról. A bérlő egyoldalú jognyilatkozata (lemondása) nem alapozhatja meg a tulajdonos fizetési kötelezettségét. A szóban levő esetben a felek között sem a lakásbérleti jogviszonyról való lemondás, sem a pénzbeli térítés, illetőleg annak mértéke kérdésében nem jött létre érvényes megállapodás. A felek között folyt megbeszélések érvényes szerződésnek nem tekinthetők, éspedig annál kevésbé, mert az 1/1971. (II. 8.) ÉVM sz. rendelet 73. §-a szerint a lakásbérleti jogviszonyról lemondó nyilatkozatot és a 'kedvezményezett elfogadó nyilatkozatát írásba kell foglalni, ez utóbbi azonban nem történt meg. A kifejtettekre figyelemmel a felperes követelésének nincs jogalapja, a járásbíróságnak tehát a keresetet el kellett volna utasítania. b) Jogszabályt sértett a járásbíróság azáltal is, hogy a felek jogviszonyát lényegében az R. 76. §^a alapján bírálta el. Ez a jogszabály ugyanis az állampolgárok tulajdonában álló lakásra vonatkozó szerződésnek a bérbeadó részéről történő felmondásáról rendelkezik, míg a szóban levő esetben a bérlőnek a lakás bérleti jogviszonyáról való lemondásáról van szó, a perbeli jogvita tárgya a lemondással kapcsolatos pénzbeli térítés iránti igény jogalapjának és mértékének az elbírálása. Minthogy a jogszabály a lakásbérleti jogviszonyról való lemondással kapcsolatos kérdéseket rendezi, a lakásbérleti jogviszony felmondására vonatkozó rendelkezések nyilván nem alkalmazhatók olyan esetben, amikor a bérlő lemond a lakásbérleti jogviszonyáról. c) A járásbíróság az R.-nek az egyébként helytelenül alkalmazott 76. §-át is tévesen értelmezte. Az e szakaszban szabályozott „felmondásnak" ugyanis nem előfeltétele a bérlő rosszhiszemű magatartása. Ilyen feltételt a jogszabály nem állapít meg, az ezzel kapcsolatos ítéleti okfejtés nyilvánvalóan szemben áll a jogszabály egyértelmű rendelkezéseivel. (P. törv. II. 20 496/1972. sz., BH 1972/12. sz. 7297.) 168. A lakáscsere-szerződéshez szükséges hozzájárulás hiánya az államigazgatási, illetőleg a bírósági eljárás során is pótolható; annak vizsgálata során, hogy a bérlő és a vele együttlakó személyek a lakáscsere folytán lényegesen rosszabb körülmények közé jutnak-e, az összes körülményt figyelembe kell venni [1/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 90. §, 1/1971: (II. 8.) EVM sz. r. 82. §]. 239