Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

A fellebbezés alaptalan. Az R. 77. §-ának (1) bekezdésében előírt követelmények az irányadók annak elbírálása szempontjából, hogy a felajánlott lakás megfelelőnek tekintendő-e. Ezek szem előtt tartásával megállapítható, hogy a felajánlott és a felmondott lakás között az alapterületet és a helyiségek számát tekintve olyan lényeges különbség mutatkozik, hogy az megfelelőnek nem tekinthető. A felmondott lakás komfort nélküli, egy szobából, előszobából, konyhából, éléskamrából, mosdóhelyiségből és fűthető zárt verandából áll, alapterülete 57 m2. Egy lakásos kertes családi házban van, az egész ingatlant kizárólag az alperesek használják. Az ingatlanra a víz be van vezetve, a lakásba nincs. A felajánlott lakás egy lakószobából és konyhából áll, 33 m2 alapterületű. Az egész lakásnak igen gyenge a természetes megvilágítása. A lakószoba használhatóságát csökkenti a gyenge természetes megvilágítás, valamint 2,6 m2-en a padlószint meredek — 0,40—1,60 m-ig — emelkedése, ezáltal az egyik ablaka nehezen megközelíthető. A lakás többlakásos házban van. A konyhában vízcsap van lefolyóval és folyosóról megközelíthető közös használatú vízöblítéses WC is tartozik hozzá. A két lakás helyiségeinek számában, valamint az alapterületben több mint 40%-kal való eltérés önmagában olyan lényeges különbség, amely a megfelelőség megállapítását kizárja. A felmondott lakásnak a felajánlott lakással szemben meglevő előnyeit figyelmen kívül hagyva is a felajánlott lakásnak csupán a lakáson belüli vízvételben mutatkozó előnye a lényeges hátrányait nem pótolja. A felajánlott lakás megfelelőségét jelentős értékkülönbözet megfizetése esetében sem lehet megállapítani. Értékkülönbözet megállapításának akkor van helye, ha a felmondott és a felajánlott lakás között nincsen olyan lényeges eltérés, amely a megfelelőséget kizárná, de a felajánlott lakás kisebb értékű. Ilyen esetben az értékkülönbözet megfizetése mellett a megfelelőség megállapítható. A jelen esetben azonban a két lakás között a megfelelőséget kizáró alapvető és lényeges eltérések vannak. A meg nem felelő lakás elfogadására pedig értékkülönbözet fizetése mellett sem lehet kötelezni az alpereseket. A kifejtettekre figyelemmel a másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét helyes indokai alapján helybenhagyta. (Budapesti Fővárosi Bíróság 58. Pf. 22 317/1972. sz., BH 1972/12. sz. 7296.) 166. A haszonélvezővel kötött tartási szerződés alapján az eltartók nem szereznek jogcímet a lakásnak a haszonélvező halála utáni használatára s ezért a lakást kötelesek kiüríteni [Ptk. 155. § (4) bek.]. A perbeli házas ingatlan a felperesek tulajdona. Özv. M. L.-né haszonélvezeti jogával terhelten örökölték. A haszonélvező lakott a kétszobás házban és az alperesekkel 1969. január 14-én tartási szerződést kötött, melyet az államigazgatási hatóság jóváhagyott. A szerződésről a tulajdonos felperesek nem tudtak. Az alperesek elfoglalták az egyik lakószobát és a tartási kötelezettségüknek eleget tettek. A haszonélvező1969. október 21-én elhunyt. 236