Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

A felperesek keresetükben az alpereseket a lakás kiürítésére kérték kötelezni. Álláspontjuk szerint a tartási szerződés semmis. Az első fokú bíróság ítéletében kötelezte az alpereseket a lakás kiürítésére. Döntésének indokolása szerint a haszonélvezővel kötött szerződés a Ptk. 155. §-ának (4) bekezdésével ellentétes, mert a használati jogról olyan értelemben rendelkezett, hogy az halála utáni időre is kihasson. A haszonélvező nem volt bérlő — a semmis szerződés következtében az alperesek nem szereztek várományi jogot és a haszonélvező halála után már nem rendelkeznek jogcímmel a lakás használatára. Az ítélet ellen irányuló fellebbezések alaptalanok. Az első fokú bíróság ítélete kifejtett indokainál fogva helytálló. A tartási szerződésben a haszonélvező halála utáni időre kívánta a lakás használatát átruházni, holott jogait haláláig gyakorolhatja. A Ptk. 155. §iának (4) bekezdése kötelező jogszabály abban a rendelkezésében, hogy a haszonélvezeti jog a jogosult élete végéig „állhat fenn". A halál utáni további időszakra nézve jogainak átruházása az említett jogszabályba ütközött. A szerződés semmisségére a Ptk. 234. §-ának (1) bekezdése alapján bárki hivatkozhat. Téves azonban a felpereseknek az az álláspontja, hogy a Ptk. 237. §-a folytán az eredeti állapotot köteles a bíróság helyreállítani. Ennek az intézkedésnek a szerződő felek között van helye, márpedig a felperesek nem a haszonélvező jogutódjaiként, hanem önálló tulajdoni joguk alapján léptek fel. Az alperesek sem minősíthették a felpereseket a haszonélvező jogutódainak. A szerződés semmisségének az a következménye, hogy ebből az alpereseik nem szereztek érvényes jogcímet a lakás használatára. A haszonélvező nem volt bérlő, így a bérlőre vonatkozó lakásügyi szabályok nem alkalmazhatók, hanem a Ptk.-nak a haszonélvezeti jogra, valamint a semmisségre vonatkozó rendelkezései alapján kell a jogvitát eldönteni. Az alperesek nem szereztek bérlői jogokat. Az iratokhoz csatolt, 1970. június 5-én kelt felperesi levél utolsó előtti bekezdése folytán, melyben a felperesek havi 300 Ft bérleti díjat követeltek, sem keletkezett lakásbérleti szerződés, mert az alperesek azonos tartalmú elfogadó nyilatkozatot nem tettek, a követelt összeget sem fizették. Lakásbérleti szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jöhet létre [Ptk. 207. § (1) bek.]; ha a felperesek levele ajánlatnak lenne tekinthető, az alperesek nem tettek elfogadó nyilatkozatot, így a kölcsönösség eleve hiányzik. Az alperesek nem tudtak érvényes jogcímet igazolni a lakás használatára vonatkozóan — ezért helyesen kötelezte az első fokú bíróság őket a lakás elhagyására. (Budapesti Fővárosi Bíróság 58. Pf. 20 800/1972. sz., BH 1972112. sz. 7292.) 167. Személyi tulajdonban álló lakás bérleti jogáról a bérbeadó javára történő lemondás esetén a bérlő pénzbeli térítésre csak az erre vonatkozó megállapodás alapján tarthat igényt [1/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 86., 88. §, 1/1971. (II. 8.) ÉVM sz. r. 73. §]. A perbeli házingatlan az alperes személyi tulajdonában áll. A felperes az ingatlanban egy szobából és mellékhelyiségekből álló lakást bérel 1951. év augusztus havától. 237