Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

kásbérleti szerződésben, illetőleg a jogszabályban előírt kötelezettsége mindegyik tulajdonostárssal szemben fennáll. A felmondási jognak az egyik tulajdonostárs által való gyakorlása végső soron a tulajdonostársak közösségének érdekét is szolgálja, ezért a felmondó tulajdonostársat valamennyi tulajdonostárs érdekében is eljárónak kell tekinteni. A lakásbérlet önálló felmondására vonatkozó jogosultságból folyik, hogy a felmondási jogát gyakorló tulajdonostárs önállóan is jogosult a felmondás érvényességének megállapítása iránt pert indítani. Célszerűségi szempontok is e megoldás mellett szólnak. A felmondásra előírt határidő megtartása több tulajdonostárs esetében — különösen, ha ezek nem egy helységben laknak, vagy közöttük külföldön lakó is van — nagy nehézségbe ütközhet, s végső soron a tulajdonostársak közös érdekének védelmét szolgáló felmondási jog gyakorlásának meghiúsulására vezethetne. Bár a tulajdonostársak mindegyike jogosult a dolog birtoklására és használatára, a tulajdonostársak a használatot és az ezzel együtt járó birtoklást a közös tulajdon megszüntetése nélkül is megoszthatják. A tulajdonközösségnek a Ptk.-ban szabályozott formája ugyanis — amint erre a törvény indokolása is rámutat — csupán az ún. jogközösség alapvető típusa, sajátos kötelmi jellegű jogviszony, amiből következik, hogy a tulajdonostársak belső viszonyára vonatkozó rendelkezésektől a tulajdonostársak megállapodással eltérhetnek. Olyan esetben tehát, amikor a használat és a birtoklás közössége — az említett jogosítványok gyakorlásának megállapodással történő megosztása folytán — megszűnt, a tulajdonostárs csak az általa használt és birtokolt dologrészre létesített bérleti jogviszony tekintetében gyakorolhatja önállóan a felmondás jogát. A felmondási jog önálló gyakorlásával kapcsolatban kifejtettek nem vonatkoznak az 1/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet 76. §-án alapuló felmondásra, tehát arra az esetre, amikor a tulajdonostárs a lakásbérleti jogviszonyt megfelelő cserelakás egyidejű felajánlása mellett azért mondja fel, mert a lakásra maga vagy közeli hozzátartozója számára tárt igényt. Az ezen a címen történő felmondás ugyanis — jellegéből folyóan — már a hasznosítás módja körébe tartozik, ezért e vonatkozásban a Ptk.-nak a tulajdonostársak egymás közötti belső viszonyát rendező szabályait kell alkalmazni. [A PK 369. (BH 1971/6. sz.) sz. állásfoglalással módosított PK 63. sz. (PH 239. old.).] 165. A cserelakás megfelelőségének hiányát a bérlő hozzájárulása nélkül értékkülönbözet megfizetésével nem lehet pótolni [1/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 76., 77. §]. Az első fokú bíróság elutasította a felpereseknek az 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet (R) 76. §-ának (1) bekezdésére alapított felmondás érvényességének megállapítására irányuló keresetét. Ítéletében megállapította, hogy a cserelakás a helyiségek számában és az alapterületben mutatkozó lényeges eltérés miatt nem megfelelő. Az ítélet ellen a felperesek fellebbeztek, kérték a felmondást érvényesnek kimondani és az alpereseket a lakás kiürítésére kötelezni. A lakások közötti értékkülönbözetet hajlandók megfizetni. 235