Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

— természetesen azonban csak a tulajdoni hányadának megfelelően reá eső rész erejéig. Az ugyanis, hogy a felperes két testvére — az ingatlan további két tulajdonosa — a használati díj tekintetében az alperessel már megállapodtak, a felperest igénye érvényesítésében nem köti. Erre tekintettel az eljárt bíróságoknak a keresetet teljes egészében elutasító rendelkezése törvénysértő. A tényállásból kitűnően a perbeli ingatlan személyi tulajdonban áll és a perbeli lakás komfort nélküli lakásnak minősül. E lakásra nézve a használati díjat 1971. július 1. napjáig a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának — időközben hatályon kívül helyezett — 87. sz. állásfoglalásában foglalt iránymutatás, az ezt követő időre pedig az újabb jogszabályok [3/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet (R)] alapján kell megállapítani. Az R. 24. §-ának (1) bekezdése értelmében a lakás jogcím nélküli használata esetében — a használat ellenértékeként — az e rendelet alapján megállapítható lakbérnek megfelelő összegű használati díjat kell megállapítani. Az R. 8. §-ának (3) bekezdése szerint a komfort nélküli lakás és szükséglakás havi bérének mértéke legfeljebb 2,40 Ft/m2 lehet. Az R. 11. íjának (3) bekezdése szerint viszont az állampolgár tulajdonában álló lakás bérbeadása esetén a lakbér mértékét a bérbeadó és a bérlő megállapodása határozza meg; a lakbér mértéke azonban a 4. § (1) bekezdése alapján megállapítható bér mértékének kétszeresét nem haladhatja meg. Minthogy azonban a 4. § (1) bekezdése a komfort nélküli lakások bérét nem határozza meg, hanem erre vonatkozó rendelkezést a 8. § (3) bekezdése tartalmaz, nyilvánvaló, hogy az itt megjelölt mérték kétszeresét is elérheti a havi bér, tehát — a 24. § (1) bekezdésére figyelemmel — az alperes által fizetendő használati díj is. (P. törv. II. 20 622/1972. sz., BH 1972/12. sz. 7300.) 163, Emeletráépítés címén felmerült költségnek a bérbe való beszámítására korábban létrejött megállapodás hatályát az 1971. július 1-én hatályba lépett lakásügyi jogszabályok nem érintik [1/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 60., 134. §, 3/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 10. §, 3/1971. (II. 8.) EVM sz. r 14. §]. Az állami tulajdonban levő házingatlanban a felperesek két és fél szobás lakást bérelnek. A lakás emeletráépítés útján keletkezett. A lakás előállítási költsége 129 474 Ft volt. Ebből a felperesek 24 474 Ft-ot készpénzben fizettek ki, 45 000 Ft erejéig az OTP kölcsönt nyújtott, 80 000 Ft pedig vissza nem térítendő állami támogatásból került kielégítésre. Az építkezés befejezése után a lakás havi bérét 120 Ft-ban állapították meg; az alperes elismerte, hogy a felperesek az 1/1962. (IV. 15.) ÉM—PM sz. rendelet 13. §-a alapján a lakás 10 évi bérének megfelelő összeget, vagyis 14 400 Ft-ot a lakbérbe beszámíthatnak. így a felperesek havi 36 Ft bért fizettek és havonta 84 Ft-ot beszámítottak. Az alperes 1971 május hónapban közölte a felperesekkel az új lakbért és azt, hogy a felperesek az új lakbérbe — amelynek összege havi 356 Ft — továbbra is havi 84 Ft-ot számíthatnak be, amíg az 1966. évben elismert 14 000 Ft meg nem térül. 231