Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

szegben a felperes egyik testvérének már megfizette, illetőleg folyamatosan fizeti. Ilyen előzmények után a felperes keresetében a felszólításában is már szerepelt határidőtől és havi 400 Ft alapulvételével kérte az alperest lakáshasználati díj fizetésére kötelezni. Az alperes a kereset elutasítását kérte. A bíróság által beszerzett szakértői vélemény szerint a perbeli lakás üresen történő hasznosítása esetén havi 300 Ft érhető el. A bizonyítási eljárásban a felperes testvére (az egyik tulajdonostárs) tanúvallomásában előadta, hogy 1957-ig az alperes a havi bérleti díjat az ő részére fizette, ezt követően a három tulajdonos között olyan megállapodás jött létre — a tulajdonostársak szüleinek elhalálozása folytán a hagyatékban maradt ház és szőlőingatlanok ki általi hasznosítására is tekintettel —, hogy a házingatlant a felperes hasznosíthatja. A későbbiekben a tulajdonostársak közötti e megállapodás megszűnt. 1970-ben az adóügyi hatóságtól felhívást kapott a perbeli házingatlan adójának kifizetésére, ezért hívta fel az alperest arra, hogy „a lakbért neki fizesse". Az alperes 1970. január 1-től kezdődően havi 30 Ft bért meg is fizetett. Az ugyancsak tanúként kihallgatott másik tulajdonos azt vallotta, tud arról, hogy az alperes a testvérének fizeti a lakbért. Azt is előadta, hogy a perbeli ingatlanban még két bérlő lakik, akik közül az egyik neki, a másik — tudomása szerint — a felperesnek fizette meg a havi bérösszegeket. Az első fokú bíróság a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a perbeli ingatlannak három, egymással eszmei közösségben álló tulajdonosa van. Az alperes az egyik tulajdonostársnak, annak felszólítására s az abban szereplő összegnek megfelelően az általa elfoglalva tartott lakás használatáért fizetett. A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Álláspontja szerint a per eldöntésénél a Ptk. 141. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezésből kell kiindulni. Eszerint a dolog hasznosításának módja kérdésében a tulajdonostársak szótöbbséggel határoznak. A peradatok szerint a felperes az egyébként el nem különített használat tekintetében kisebbségben maradt. Ezért az alperessel szemben a kialakult helyzetre tekintettel használati díj iránti igényével nem léphet fel jogszerűen, ez csak a tulajdonostársak között lehet vita tárgya. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A perben eljárt bíróságok tévedtek, amikor a perbeli vitás kérdést a Ptk. 141. §-ának (2) bekezdése alapján látták eldönthetőnek. Nem volt vitás, hogy a felperes és a két testvére tulajdonában álló többlakásos házingatlan egyik — egy szobából, konyhából és kamrából álló — lakásában a bíróság által jogerősen megszüntetett bérleti jogviszonya után is az alperes lakik. Ugyancsak nem vitás, hogy a perbeli ingatlan tulajdonosai között eszmei közösség áll fenn, vagyis nincs elkülönített használat. Ebből következik, hogy mindegyik tulajdonostársat megilleti a használat ellenértékének aránylagos része, de következik az is, hogy erre tekintettel a felperes jogosult volt önállóan az alperessel mint lakáshasználóval szemben érvényesíteni lakáshasználati díj iránti igényét, 230