Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

geztetése, de ugyanakkor adott esetben a rendelkezésekhez képest a bérek felemelhetésének biztosítása is. Elsődleges közérdek, hogy a lakások minél korszerűbbek legyenek, és ez a közérdek egyúttal nem sért magánérdeket sem. A bérlőnek is érdekében áll ugyanis, hogy lakása, bérleménye korszerűbb, az életkörülményeit megkönnyítő, a higiéniai követelményeket is jobban kielégítő legyen. Ennek nem mond ellen az, hogy az említett igényeket jobban kielégítő bérlemény bére is változik. Mindezekből következik, hogy az alperesnek a felperesek által tervezett — az illetékes államigazgatási hatóság által engedélyezett — korszerűsítési munkákat megakadályozó magatartása — a járásbíróság ítéletében is kifejtettek szerint — jogtalan. Következésképpen a megyei bíróságnak a kifejtettekkel ellentétes ítéleti döntése törvénysértő. (P. törv. II. 20 598/1972. sz., BH 1972/12. sz. 7293.) 160. Az 1971. július 1-ét követő változáson alapuló lakbérmegállapítási vita elbírálása a bíróság hatáskörébe tartozik [3/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 3., 6. §, 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 49. §, Ptk. 7. §]. A perbeli házingatlan az alperes tulajdonában áll. A házban levő egyik két szobából, konyhából, éléskamrából, valamint egy közös használatú hallból álló lakrészt — amelyhez egy udvari árnyékszék tartozik — 1948. március 18-a óta a felperes bérli 58 Ft lakbér fizetése ellenében. Az alperes 1971. augusztus hónapban vízöblítéses WC-t építtetett a bérleménybe és 1971. augusztus 28-án közölte a felperessel, hogy a bérlemény komfortfokozatának emelkedése miatt a havi lakbért 288 Ft-ra emeli fel. A felperes lakbér felülvizsgálati kérelemmel fordult a városi tanács vb építési és közlekedési osztályához, amely határozatával a felülvizsgálati kérelmet elutasította. Nem találta alaposnak a felperesnek azt a kérelmét, hogy az alperes által félkomfortosnak minősített lakás komfortfokozatát csökkentse arra tekintettel, hogy a bérbeadó által létesített vízöblítéses WC-re nem tart igényt. Egyidejűleg megállapította, hogy a félkomfortos lakás után a felperes 1971. szeptember 1. napjától havi 288 Ft lakbért tartozik fizetni. Ezután a felperes a bírósághoz nyújtott be keresetet, amelyben azt kérte, hogy a bíróság a lakbér összegét az általa korábban fizetett 58 Ft-ban állapítsa meg. Keresetében azt állította, hogy a bérlemény társbérletnek minősül, ezért sincs alapja annak, hogy az alperes a lakbért felemelje. Az első fokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy az ügy elbírálása nem tartozik a hatáskörébe. Álláspontja szerint a 3/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet 16. §-a értelmében a bérlő és a bérbeadó közötti vita esetén a bérlő a lakbérközlés felülvizsgálatát a lakás fekvése szerint illetékes tanács építésügyi szakigazgatási szervétől kérheti. A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét helybenhagyta, egyetértett az első fokú bíróság által kifejtett jogi állásponttal. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az alperes a felperesi bérleményben vízöblítéses WC-t létesített, ilymódon, a felpe225